Emlékek

Michael nézett ki az ablakon, de nem igazán tudatosodott benne a sűrűn hulló hó látványa. Amit látott az benne élt. Az emlékei vetítették a képeket. Ahogy nézte a lepergő kockákat, valami eszméletlen hiányérzete támadt. Tudta, hogy nem szabadna ezt éreznie, hisz már több, mint két éve, hogy Myra elment. A gerincében érezte az érzést. Látta az utolsó együtt töltött éjszakát. Látta maga előtt azt a gyönyörű arcot, a puha meleg testet. Még az illatát is érezte felmerülni emlékeiben. Hírtelen megpördült és eljött az ablaktól. Leült a fotelbe, bekapcsolta a TV-t, de ugyanúgy nem látta a képernyőt, mint az imént a havas tájat. Azon gondolkodott, mit kellene tenni, hogy ne kínozza állandóan ez a visszatérő érzés. Végül is arra az elhatározásra jutott, hogy fizikailag kell lefárasztania magát. Rögtön át is öltözött és lement az autójához, hogy a Nordwood parkhoz autózzon. Ekkor vette észre, hogy szakad a hó. No nem baj – gondolta – akkor sem fordulok vissza. A park teljesen kihalt volt, mindent hó takart. Futott és futott, hogy kifussa magából az emlékeket. Már egy órája rótta a köröket, csapást vágva a hóban. Mikor beült a kocsiba úgy érezte, meghal a fáradtságtól. Gyorsan hazahajtott, vett egy jó meleg fürdőt és bebújt az ágyba. Várta a pihentető álmot, de nem jött.
Megint érezte a gerincében a vágyat. Megint maga előtt látta a kedves arcot. És egyszerre, mintha a távolból hangokat halott volna.
-Mich! Ölelj! Szoríts kérlek!
-Igen, My!
Megfordult az ágyban, de nem feküdt mellette senki. Felkelt. Odament a bárszekrényhez, kivett egy üveg wiskyt, töltött egy nagy pohárral és lehajtotta az egészet. Melegség járta át. Visszafeküdt, vitte magával az üveget, meg a poharat is. Végül is a pohárra nem volt szüksége, csak úgy üvegből kortyolgatott, amíg az italtól el nem aludt.

Másnap fejfájással ébredt. Kinézett az ablakon, látta a vastag hótakarót és megint érezte a tegnapról ismerős érzést. Gyorsan lezuhanyozott és elment egy konditerembe, nem volt kedve a hóban futkosni. Délig fárasztotta magát, akkor felhívta a barátját.
-Szia Dave! Gyere meghívlak egy jó kiadós ebédre!
-Hello Mich! Merre jártál, már többször hívtalak a lakásodon?
-Ma nagyon aktív voltam: elmentem a konditerembe!
-Mi történt? Tudtommal ezer éve nem voltál kondizni?
-Majd ebédnél elmesélem. Jössz?
-Persze. Hol találkozzunk?
-Gyere a Luky étteremhez! Ott leszek egy fél óra múlva.
Ebéd közben azután elmesélte barátjának a vágyat, az eszméletlen, már szinte fájó hiányérzetet.
-Ezért nyúzod magad?
-Segíts kérlek! Tegnap leittam magam, mert a futás nem fárasztott le eléggé! Gyere velem konditerembe, futni. Ne hagyd, hogy abbahagyjam, és alkoholista legyek.
-Rendben. Úgy látom most nagyon lelkes vagy.
-Igen, de meglátjuk, meddig tart a lelkesedés!
-Segítek, azért vagyok a barátod.