Érzés 11.

Nagyon boldog évek jöttek. A két világ között lavíroztunk, hol nálunk voltunk és magyarként éltünk, hol náluk és akkor én is átváltoztam göröggé. Az egymásra figyelés , ami oly jellemző volt rájuk számomra egy teljesen új életforma volt. Az életük zsibongó, lüktető, élettől duzzadó volt. Bármikor mentünk valaki mindig volt náluk. Így szemtanúja voltam egy forró egyszerre beszélő, gesztikuláló, csacsogó, veszekedő, perlekedő, de egymást imádó népcsoportnak. Furcsa volt az életvitelük, de minél többet volt benne részem, annál jobban beleszoktam. Már nem rémített meg, hogy nem mindig értettem meg azt amit beszélnek.Része lettem az életüknek. Elhalmoztak a figyelmességükkel, szeretetükkel, azzal, hogy a fiúk társának tekintettek. Nagyon boldog voltam. De azért Szasára is is figyelnem kellett, hisz elkezdte az iskolát. Sokat tanultunk vele. Jorgos is kivette belőle a részét, ő is sokat foglalkozott, játszott vele.
Kívánhatok ennél többet magamnak? Nappal dolgoztunk, este a zenekarával játszott, és az éjszakák, hát azok az éjszakák voltak a legszebbek, amit eddigi és azután való életemben átéltem. Hányszor merültem habjai alá, fulladozva a mámor lüktető habjaiból levegő után kapkodva, hogy Jorgos karjaiban leljek nyugalmat. És ezek a karok állandóan ott voltak, nappal, éjjel bármikor, amikor csak akartam, mikor menedéket keresve megpihennem kellett. Mindig ölelésre készen, sosem pihenve, csak arra várva, hogy karjaiba vegyen.
Érzed a szerelmet Nica…ne tegyél semmit. Engedd, hogy szeresselek. Sagapao…szeretlek.
Örökké valóság míg lekerül rólam az utolsó ruhadarab is. Teljes valómmal fekszem előtte. Szeme falja a testem minden porcikáját. Soha nem éreztem magam még ennyire szépnek. Szája forrón keresve kutatja az enyémet. Mikor összeér az ajkunk csodát élek át. Lehet-e fokozni a gyönyört? Fuldoklok…kapaszkodok belé, könyörgöm Jorgos ne várass tovább, már nem bírom, kívánlak hát nem érzed? Ő lassan kibontakozott ölelésemből, megszabadítva magát ruhájától, ott áll előttem egy tökéletes férfi. Csupa izom minden porcikája. Csak nézem és szívem túlcsordult a tudattól, hogy ez a férfi értem remeg a vágytól.
Némán nyújtottam felé karom, hívtam ölelésembe. Tűztől forró testtel bújt hozzám. Mikor testünk össze simult akkor éreztem a felém áradó szerelemet. Először lágyan ringatott a szerelem ritmusára, majd lassan forrósodó vággyal egyre jobban kívánva a szerelemet vad őrjítő gyönyört adott. Mindent elfeledtem mikor Jorgossal eljutottam a vágyunkat oltó beteljesedésig, de csak pillanatig, mert mikor rám nézett már újra lobbant a láng és újra és újra elrepített a szerelem szárnyain a boldogságba. Hittem benne, hogy együtt fogunk megöregedni. Hogy fricskát tudok mutatni az életnek. Most az egyszerre nem lesz ereje, hogy legyőzzön.
Egyre jobban ment neki a zenélés, egyre komolyabban vette. Tudta, hogy valamikor ebből fog megélni, hogy olyan befutott zenész lesz, hogy neki már mellette nem kell dolgoznia. Én is nagyon szurkoltam neki, hogy álma valóra váljon. Ó de milyen jól szurkoltam, hisz az álma tényleg valóra vált, de én ezért milyen nagy árat fizettem. Akkor ezt még nem tudtam, de ha tudom se csináltuk volna másképp, hisz nekünk ez volt megírva, nekünk így kellett tenni, és ezért is tudott ez a könyv megszületni. Az akkori hihetetlen nagy szerelemben eltelt évek, és az utána valók tették lehetővé, hogy most eltudom mesélni az életem. Mert ami velünk történik az csak nagyon keveseknek adatik meg, vagy talán senkinek…
Már minden hétvégén tudott táncházat csinálni. Nagyon sokan voltak, szerették a zenéjét. Ahogy a zenében kezdett kiteljesedni, úgy szárnyalt a szerelemben is. Az értem érzett szerelem adott neki szárnyakat. Gyönyörű számokat írt és játszott.
A zenéjében csak úgy vibrált a mámorító vágy tüze. Aki rá nézett az rögtön látta, hogy egy szerelmes férfit lát, aki imád és akit imádnak.
Ebbe a világba tört be Nikolas, mikor telefonált neki, menjen fel a fővárosba meghallgatásra. Akkor nem tudtam, hogy ott dől el a sorsom…a buzukija és a zene fog győzni. A zenét fogja választani. Pedig azt tette, és én szép lassan belehaltam.
Legyőzött az Élet, bevégeztetett. Csak sikerült neki, előbb megmutatja, hogy milyen boldogan élni, és mikor elhiszed akkor lecsap és elveszi tőled.
Szóval Jorgossal felmentünk a fővárosba. Nagyon jól sikerült neki a próba, szerződést ígértek neki, ha felköltözik. Bekerülhet egy híres zenekarba. Ez nagyon nagy szó volt, még én is beláttam, milyen lehetőséget kapott. Akkor ott nagyon büszke voltam rá, nem gondolva végig, hogy ez mit jelent. Nem tudtam, hogy el kell válnunk, mert az élet mást szánt nekünk. Mikor hazaértünk és azt mondta, hogy most el kell neki menni gondolkodni, akkor kezdtem megérteni, hogy milyen döntés előtt állunk, csak ebben a döntésben ő dönthet. Arról, hogy én is vele költözzek szó sem lehetett, mit kezdtem volna ott egy gyerekkel. Nem mertem bevállalni, gyáva voltam, féltem az ismeretlentől, és Jorgossal sem tehettem meg, hogy egy gyerekes anyával a nyakán kezdjen egy karriert.
Így egy napig nem találkoztunk.
Mikor másnap meghallottam, hogy nyitja az ajtót, már tudtam, már éreztem nem lesz jó amit hallani fogok. Lassan jött be a szobába a vállai megrogyva arcán az elválás. Én az ágyon ültem, mozdulni akartam de nem tudtam. Vártam…vártam arra, hogy kimondja azt amit már úgy is tudok. Letérdelt elém fejét az ölembe hajtotta és csendesen sírt.