Érzés 3.

Ő csak addig érezte a barátság fogalmát amíg azt önös érdeke kívánta. Soha nem tudta feláldozni magát másokért. Kegyetlen, hiú, számító volt. de ezt csak későn vettem észre, én vakon bíztam benne. Elfogadtam mindent amit mondott vagy tett, sose kérdőjeleztem meg. Nagyon sokat jártunk bulizni, discóba, koncertre. Szívtuk a cigit mint a felnőttek. Nagyon sokban Tami volt a hangadó, én igyekezetem a kedvében járni, sose szerettem veszekedni, így mindig engedtem. És ez egész életemben meghatározó tulajdonságom lett. Mindig figyeltem mások érzéseire, csak az én érzelmeimmel játszottak.
Az eddig leélt életemben akárki megfordult az csak bántott, belém rúgott, eltaposott, eltiport. Volt hogy lázadtam, próbáltam a miértekre választ találni. De nem mindig sikerült. akadt olyan mikor dacból követtem el hibákat, volt, hogy a véletlen űzött velem tréfát. De mindig megpróbáltam fordítani a sorsomon. Hol kevesebb sikerrel, hol kicsit sikeresebben. Próbálkozásaim ellenére is mennyit szenvedtem ez alatt a közel negyven év alatt. Mennyire megutáltam az életet, hogy gyűlöltem élni. Az hittem, hogy annyira rossz vagyok, hiszen még anyám sem szeretett, hogy nem érdemlem meg a jót, azt hogy valaki is szeressen.
Megkeseredett, megkeményített lettem, mint egy kődarab amibe mindenki bele rúghat aki csak arra jár. De soha nem adtam fel, felvetettem a fejem és vártam a következő csapást. Vártam, hogy kivédhessem, és ha nem sikerül akkor fordulok egyet és megyek tovább.
Egyre jobban gyűlöltem már anyámat is, hisz régen megértettem, hogy engem nem szeret. Én csak arra kellettem neki, hogy apám felnevelje az ő gyerekeit..
Milyen aljas módszer.