1.
Két kézzel nagyot csapva az íróasztalra pattant fel a székről. A szék még majdnem el sem dőlt, mire az ablakhoz ért. Öklével a párkányra támaszkodott, szemei szinte cikáztak jobbra-balra ahogy kinézett rajta. Nagyot fújtatva a másik asztalnál termett. Gyorsan, erősen markolva kapta fel a poharat, és egyhúzásra kiitta. Lecsapta a poharat és beleroskadt a fotelba. Egyik térdén a tenyere, másikon az alkarja. Továbbra is sebesen pillantott egyik dologról a másikra, de már hosszabban nézte azokat. A tekintete a poháron, mikor hirtelen felugrott és az íróasztalnál termett. Felkapta az imént eldőlt széket, gyorsan ráült. Mindkét keze az íróasztalon, miközben mélyeket lélegezve, mereven nézett az ablak felé.
2.
Hirtelen állt fel az íróasztal mellől, a szék eldőlt. Ügyetlenül utánanyúlt, de nem tudta elkapni. Az ablakhoz sietett. Tekintete gyorsan siklott egyik dologról a másikra, miközben a kezei folyton csináltak valamit. Hol zsebre rakta, hol karba tette, hol a fejét, orrát, állát vakargatta, de időnként játszott is a saját ujjaival, vagy tördelte őket. Odament az asztalon álló pohárhoz, felemelte. Kissé remegett a kezében, de sietve megitta, miközben egy kicsi ki is folyt a szája szélén. Majdnem az asztal mellé tette. Leroskadt a fotelba, de szinte azonnal fel is ugrott. Megkerülte az eldőlt széket, a háttámláját két kézzel fogva felállította. Ismét megkerülte, maga alá húzta, ráült. Az ujjaival az asztalon cikázott, miközben nézett az ablak felé.
3.
Mosolyogva állt fel az íróasztal mellől. A szék eldőlt, de ügyet sem vetve rá lépett az ablakhoz. Felfele pillantott, hosszasan nézte az eget, a felhőket. Odaandalgott az asztalhoz. Finoman emelte fel a poharat, száját csücsörítve ivott belőle. Oda sem figyelt mikor letette az asztalra. Behuppant a fotelba, és sokáig szemezett a pohárral amiből az előbb ivott. Idővel felkelt, felállította a széket, ráült. Rákönyökölt az íróasztalra, fejét a két tenyerébe hajtotta. Vidám tekintettel nézett az ablak felé.
4.
Lassan kelt fel az íróasztal mellől, a szék mégis eldőlt. Ránézett, legyintett egyet, a kezeit zsebre tette. Odaballagott az ablakhoz, sokáig bámult ki rajta. Hanyagul állt ott, közben sem a szeme, sem a teste nem mozdult. Idővel elindult az asztal felé, a pohárhoz. Csak amíg ivott, addig mozdultak meg az ajkai, majd ismét bágyadtan lefittyedtek. Odabandukolt a fotelhez, leült. Hátradőlt, a mennyezetet nézte. Nagysokára kihúzta kezeit a zsebéből, fáradtan felállt. Felemelte az íróasztal mellől a széket, ráült, majd üres tekintettel nézett az ablak felé.
7 hozzászólás
Sziasztok!
Kérek minden kedves Olvasót, aki hozzá tud szólni, hogy írja le ide, benne milyen érzések, érzelmek fogalmazódnak meg az egyes részek olvasása után! Szerinte milyen érzést akartam leírni? Szeretném tudni, hogy amit meg akartam formálni, az sikerült-e? Másokban is azok az érzések jelennek meg, mint bennem írás közben, át tudtam-e adni azokat?
Mindenkinek köszönöm a segítséget!
Szia!
1.: A düh és a kétségbeesés határán. 2.: Kissé ideges a csávó. 3.: Tök laza, cool. 4.: Depi a gyerek.
De ezen túl mi ebben a durranás? Fogalmazásból majdnem ötös. Az első mondatról az iskolai tanmondat jut eszembe: "a királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz."
Üdv: én
Szia!
A kérdésedre válaszolva: Nincs benne durranás. Azonban az íráshoz szerintem nem elég az ihlet, leírni is tudni kell. Bármit. Ezt pedig muszáj, és lehet is tanulni.
Várok minden hozzászólást, tanácsot, kritikát!
1. A hirtelen elöntött, tehetetlen düh érződik ki itt. Amikor az embert egy erős sokk éri, és nem is tudja miként cselekekszik.
2. A tanácstalanság, bizonytalanság érzete.
3. Elérkezett az a pillanat, amikor lehiggad az ember, és gondolkodni képes
4 .Itt a negyediknél a lemondás érződik, mintha nem is lenne fontos a dolog annyira, és kár azért a dühkirohanásért.
Ezek jöttek át az írásodból.
Selanne
Szia!
Köszi szépen a hozzászólást!
Továbbra is várom, hogy kiben milyen érzések fogalmazódnak meg az egyes részek olvasása után!
Kedves István!
Nekem tetszett, ahogy többféleképpen is leírtad ugyanazt a jelenetet.
1. Az az őszinte düh, amit az ember nehezen, vagy nem is tud kontrollálni. Amikor nem tud egy helyben maradni, mert túlságosan ideges, zaklatott.
2. A nyugtalanság érződik számomra. Az idegesség enyhébb fokozatát tárja elém, némi kétbalkezességgel vegyítve.
3. A teljes kiegyensúlyozottság, higgadtság jellemzi. Az előző ellentéte, határozott mozdulatok, könnyedséggel párosítva.
4. Egy üres, boldogtalan, reményvesztett ember képe.
Szeretettel: Délibáb
Szia!
Örülök, hogy tetszett a mű, köszi a hozzászólást!