Hazafelé baktattunk a kolléganővel a zuhogó esőben, mikor hirtelen megcsúsztam.
ezek után megállíthatatlan volt az esés. Na ha már esünk akkor sikkesen. Bele akartam kapaszkodni a karjába, de úgy tűnt nem biztonságos, ezért elengedtem, és azzal kecses mozdulattal térde estem. Ott még imbolyogtam picit, majd letettem minkét kezem, mivel a gravitáció erős volt. Viszont ez a fránya eső úgy besíkosította a flasztert, hogy a kezeim lassan de biztosan kicsúsztak, és elhasaltam a földön. Míg eme tevékenységre koncentráltam, nem vettem észre a nézőközönséget. Mikor végre elterültem, akkor hallottam meg a futballmérkőzéshez hasonló zsivajt. Felpillantottam, és a kolléganőm mindkét kezét a combjai közé szorítva hahotázott. Velem szemben pedig egy anyuka az oviból jövet megállt és úgy nevetett, közben bocsánat kérőn mondta . "Ne haragudjon de ez olyan muris, hogy nem bírom ! és nevetett tovább.
Persze hogy nem haragudtam, bár én fetrengtem a földön és igyekeztem felállni ami nem nagyon ment, mert én is nevettem saját magamon….
Esés az esőben.
By Kedves