Nemrég Rómában jártam. Volt elég turista, tán még sok is.
Vendéglő normális, a pincér fiú csini, nagyon is.
Mit egyek? Mit egyek?
Akkor már ettem sokféle olasz specialitást, pizzát még nem.
Étlap. Tanulmányozom, Rábökök.
Mondom, pizzát kérek olívabogyósat, articsókásat.
Bólint, elviharzik.
Kisvártatva hozza.
Nézem.
Egy darab olívabogyó és egy szál articsóka nem sok, annyi sincs rajta.
Viszont, volt rajta sok-sok zöldbab.
A biztonság kedvéért rákérdezek, hogy amit látok zöldbab-e?
Az volt.
Mondom, én articsókásat meg olívabogyósat kértem.
Válasz: Az nincs. Elfogyott mindkettő.
Gondterheltté válok.
…………………….
Segíteni akar.
Nem szereti a zöldbabot? – kérdi.
Nem válaszolok,……….. óvom az olasz-magyar barátságot.
Átnézek a túloldalra, nicsak! mit látok? élelmiszerbolt.
Megtettem az ajánlatomat: Ha átmegyek és hozok a boltból, rárakja nekem?
Meg sem fontolta.
Nagyon udvariasan és nagyon kimérten megkért, hogy válasszak valami mást az étlapról.
Nagyon udvariasan és nagyon kimértem megkértem, hogy bökjön rá arra, ami van!
Esetem a pizzával
By szusi
10 hozzászólás
Váá ez megtörtént? Marha jó! Ha nem, akkor is. 😀 Jót nevettem!
Üdv.: Hópihe
A történet igaz, és örülök, hogy megnevettettelek, mivel a cél, ez volt. Elszomorítani egy kicsit könnyebb, mint megnevettetni, ez a tapasztalatom. A haikuim inkább szomorkásak, gondoltam, hogy a szatíráim ellensúlyozzák majd ezt, így esetleg egy teljesebb kép alakulhat ki rólam,itt. Az is én vagyok, meg ez is.
Remélem a többit is elolvasod majd, és nem okozok csalódást.
Szia!
Én itt, Magyarországon jártam úgy, hogy legalább három pizzát is kértem, de egyik sem volt. A pincér azzal indokolta, hogy hamarosan nyári szünet miatt bezárnak, ezért nincs. Jó az írásod.
Szeretettel: Eszti
Velem is történnek mindenfélék itthon is, a viccesebbeket le is szoktam írni és egyet egyet, majd erre a portálra is felteszek azért, hogyha valakinek mosolyogni van épp kedve, akkor a reggeli kávé mellett nevetgélhet egy kicsit, persze, ha sikerül elérnem ezt. Én igyekezni fogok.
Nekem Bulgáriában volt egy maradandó élményem még anno. Étlapot kértem és úgy néztek rám, mint valami ufóra. Kiderült, hogy összesen egy, azaz egyféle kaja van, azt lehet kérni. Ahhoz meg, ugyebár nem kell étlap.
Szeretem a stílusodat, kedves szusi, visszafogottan mulattató…
Ennek örülök Irén, mert nagyjából ez a prózai stílusom és ha már az sem tetszene, akkor az nagy hátrány lenne.
Örülök, hogy itt lehetek köztetek és olvasgatjátok a kis irományaimat.
Amint kis időm van én is olvasgatok az itt publikálók alkotásaiból és annyi ragyogó művet olvasok itt, hogy időnként a lélegzetem is eláll.
Nagy szónak hangzik, de tényleg az a helyzet, hogy megtiszteltetésnek érzem, hogy itt lehetek nemcsak olvasónak, hanem alkotókának is.
Rengeteget lehet itt tanulni, mert van kitől.
Nagyon jót nevettem!
Köszönöm! 😀
Köszönöm Daniella, kb ilyeneket írogatok, ha próza. Semmi komoly…..
Kedves Szusi!
Úgy látszik Rómában Neked sem sikerült kiválasztani a megfelelő éttermet… 🙂
Az én estem a carbonara spagettivel esett meg. Iszonyúan éhesek voltunk, mert elcsászkáltuk az ebédidőt. Délután volt, mire betértünk egy étterembe valahol a Piazza Venezián, a Viktor Emánuel emlékműhöz közel. Kérdeztük a pincért mit ajánl. Carbonara spagettit. Köszönjük jó lesz… Mire kihozta megettük majdnem az asztalterítőt, de a rossz munkához is idő kell, mert a tojásos, tejszínes, sajtos elegy nem volt megsütve rajta. Tocsogott az egész a szmötyiben. Látod, hiába akartunk tutira menni… 🙂
Hú de megettük volna helyette azt a zöldbabos pizzádat!
Judit
Ebből is látszik Judit, hogy mindig, mindennél van ….még rosszabb….
Persze, ennek ellenére Róma csodálatos volt.