Esküvő

Nagy lélegzetet vettem, és bizonytalan léptekkel indultam el. Mindenki engem nézett, s mosolygott. Csak a vakuk villanását láttam, azt, hogy kik készítetik a képeket, nem. Egyre inkább idegesített minden.

Lassan odaértem az oltárhoz, és bizonytalanul néztem az ott álló férfira.

Életem nagy napja ez: férjhez megyek. A gond csak az, hogy nem ahhoz, akit szeretek. A vőlegényem nem is ismerem, de nincs más lehetőségem. Terhes maradtam, és amikor a szeretőm megtudta, szó nélkül elhagyott. Nem volt más választásom, mint hogy keressek egy balekot, aki hajlandó elvenni.

A pap belekezdett a szokásos monológjába. Ismét rápillantottam az áldozatomra. Ő pedig bátorítólag rám mosolygott. A hülye annyira örült a gyereknek, hogy azt se tűnt fel neki, hogy én már három hónapos terhes vagyok, őt pedig alig két hónapja ismerem.

Egyre gyengébbnek éreztem magam, de tudtam, nem sokára mindennek vége. A méreg lassan, de biztosan szétárad a testemben.