Az öreg orvost abban a kórházban kezelték, amelyet egykor ő irányított. Súlyos betegsége ijesztő mértékeket öltött, annyira, hogy szobatársai – egy szintén kiöregedett humorista és a Kenguru étterem főpincére, akinek gyomorfekélye volt – fogadást kötöttek halála időpontjára. Persze ő is fogadott, a saját elmúlását nem vette komolyan, de ha ő nyer, akkor a nyereményt, ami inkább természeti jellegű, elosztja a másik kettő.
Egyik nap már sötétedéskor a nővérke még egyszer benézett hozzá. Jól ismerte, barátok voltak, amikor együtt dolgoztak, és a 42 éves nő mindig meglátogatta a műszak végén. Már épp távozni készült, amikor eleredt az eső. Ekkor az orvos megkérdezte:
– Van esernyőd, Ilonka?
– Persze, hogy van. – mosolygott vissza.
– Akkor jó… – mondta – Akkor jó. – ismételte meg halkabban.
Kinézett az ablakon. Verte az üveget a nyári zivatar.
– Esőben elaludni a legjobb.
Aznap este a monoton kopogást csak egy magas, sípoló hang, enyhe káosz, halk gyász és egy kacagók örömkiáltás szakította meg. A humorista pedig két hétig ingyen ehetett a Kenguru étteremben.
2 hozzászólás
Nem csak Katának; nekem is nagyon tetszett. Emberi, könnyen átérezhető.
Néhol nyelvtanilag kusza, kicsit kitisztázhatnád…
Gratulálok!
Szia András!
Nekem is tetszett, nem is kicsit!!!
Van egy mondat, amit én mindenképp ketté választanék, mégpedig e-ként:
Jól ismerte, barátok voltak amikor együtt dolgoztak. A 42 éves nő mindig meglátogatta a műszak végén.
Ez azonban nem befolyásolja, hogy mennyire jó kis történetet kerekítettél ide!
Remélem nem haragszol meg rám :)!!!
Szeretettel: Falevél