Est-hajnal csillag

A gyorsforgalmi sáv is szinte telített volt. Károly óvatosan vezetett ezért és más okból is. Újra érezte azt a fájdalmas szorítást a mellkasában, mint már jó párszor. Korábban két infarktusa volt, tartott a harmadiktól. Tamásra sandított aki az "anyósülésben" ült, persze megint nem kapcsolta be a biztonsági övét. Azon gondolkodott Károly, hogy átadja neki a volánt. Párszor már vezette a kocsit. Rutinja nem sok volt még – hiszen épp csak betöltötte tizenkilencedik életévét – de volt érzéke a vezetéshez és komoly fiatalember benyomását keltette. A visszapillantó tükörben Editre nézett. Ő a hátsó ülésen helyezkedett el kényelmesen. Károly kicsit legeltette a szemét a dús mellein, széles combjain, telt formáin. Igaz már nem tudott teljesíteni az ágyban és ejakulációja se volt évek óta – hiába próbálkozott a szokott kézi-módszerekkel – mégis kívánta Editet. Ha mást nem, hát legalább a melleivel játszani, meg hát más – izgatóbb – testrészeivel is. Elmosolyodott. Tudta nem sokáig kell várnia. A nő és a fia hozzá fog költözni. A szabolcsi kis faluban az éhenhalás küszöbére jutnának rövidesen. Edit három ember helyett dolgozik, hogy a fia egyetemre tudjon ősztől járni, de megoldhatatlan lesz Tomi pesti lakhatása és a várható kiadásokat nem tudja fedezni. Tudta, hogy Edit viszolyog mindenféle testi érintkezéstől, de majd "megveszi". Ráíratja a fél házat, a nyugdíja majd százötven ezer és jócskán van spórolt pénze is. Feleségül is fog hozzá menni, már csak az özvegyi nyugdíj miatt is. Szóval le van ez "zsírozva", csak idő kérdése. Tomi is a kezére fog játszani. Ha odaköltöznek övé lesz a kocsi, kap havi ötvenezer zsebpénzt és övé egy szoba a külön fürdőszobával. Elhúzta már a mézesmadzagot a fiú orra előtt és magában vigyorogva nyugtázta, hogy Tomi szeme mohón felcsillant. Majd ő meggyőzi a húzódozó anyját, hogy engedjen végre és mondjon igent. Nem volt kedve most kétszáznál is több kilométert utazni. Igaz Edittel egy szobában aludna, de csak aludna, mert amikor baráti alapon nála lakott a faluban, akkor is csak alvás volt. Még csak levetkőzve se látta a nőt. Egyszer markolt bele a mellébe, de olyat lökött rajta Edit, hogy a falig repült. De sebaj, most már a hálóban van. Majd háromszázezerrel segítette eddig és be kell kapniuk a horgot a pesti lakással. Büszke akar lenni, hogy egy huszonhárom évvel fiatalabb, dekoratív nő a párja. Előre nyalta a szája szélét, hogy minden éjszaka meztelenre fogja vetkőztetni és azt csinál vele amit akar. Bár tudna szeretkezni, vagy legalább elélvezni. Mindegy. Így is jó lesz.

Semmi kedve nem volt olyan messzire utazni. Minek? Majd a helyébe jön engedelmes szolgaként a nő. Hirtelen ötlete támadt:

– Tomi! Baj van. Elfelejtettem, hogy holnap reggel hatra jönnek a mesterek a tetőt javítani és az ereszeket kőrben kicserélni. Nekem bizony otthon kell lennem. Három napos munka. Vecsés jön. Bekanyarodok az állomásra és én vonattal visszamegyek ti pedig menjetek a kocsival haza. A forgalmi a kesztyűtartóban. Egy hét múlva gyertek fel hozzám és akkor visszahozod a kocsit. Ne haragudjatok, feledékeny vagyok már.

A vasútállomáson megállt a bejárattal szemben. Kiszállt. Edit és Tomi is. A fiúval kezet fogott és a kézfogásában elrejtett egy ötezrest. Érezte, hogy fiú szintén rejtve veszi át. Megvan hát a szövetséges. A szegényeket meg lehet vásárolni. Editet megpróbálta átölelni, de ő szokása szerint hárította az intimitását és csak egy puszit lehelt az arcára. Nem számított. Már a markában érezte, csak idő kérdése. Vigyorogva ballagott a váróterembe. Még hallotta a Lada jellegzetes hangját ahogy Tomi lendülettel kihajtott az állomástól.

Edit a fia mellé ült. Kényelmesebb hely volt. Szótlanul haladtak, mígnem egy fél óra múlva egy étel-bár elé értek. Tomi fékezett és mosolyogva fordult az anyjához:
– Hölgyem, nem ártana valamit harapnunk.
– Nem Tomi. Ettünk Károlynál és két óra múlva otthon vagyunk. Spórolnunk kell. Tudod milyen keservesen keresek meg minden fillért. Ne szórjuk így el.
– Ugyan már Anya! Én hívlak meg – s előkapta az ötezrest.
– Honnan van pénzed Tomi? Tudtommal nem volt nálad egy fillér sem. Károly adta? Megmondtam, hogy ne fogadj el tőle pénzt. Azt vissza is kell adni egyszer.
– Miért kellene visszaadni? Hozzámégy feleségül és kész. Ezen nem kell gondolkodnod.
Edit csak bámulta a fiát. Pont olyan volt mint az apja, akitől alig tudott megszabadulni, aki még most is üldözi és ott árt neki ahol tud. A fiát is ellene hangolja. Soha semmilyen segítséget nem adott a fia felneveléséhez – pedig diplomásan jól kereső ember.
– Egyelőre fiam rólam van szó. Nem vagyok fiatal már, de talán én döntsem el, hogy kivel akarok együtt élni. Károly jó barát de nem több és nem is akarom, hogy több legyen. Undorodnék ha fogdosna, de talán ezt ne részletezzük, nem illik anya és fia között az ilyen beszélgetés.
Tamás nevetett:
– Felnőttem már anya. Nem kell nekem már felvilágosítás a párkapcsolatról. Nehogy azt mond már, hogy amikor Károly nálunk lakott három hónapig akkor nem történt köztetek semmi.
– Pedig hidd el, hogy nem. Még levetkőzve se látott soha. Egyszer akart fogdosni, de helyretettem.
– Mi a fenéért tiltakozol ellene Anya? Öreg, nem sokáig él már. Ne játszd már a tisztességes nőt annyira. Volt egy férjed. Elváltál. Apám az élettársad volt. Elzavartad. Neked senki sem jó? Én meg kínlódok a szegénységben.
– Tomi. Így nem beszélhetsz anyáddal. A férjem alkoholista volt, apád ütött-vert. Amikor terhes voltam veled a fejem majd szétcsapta. Alig tudtam elmenekülni. Egyébként pedig a magánéletem rám tartozik. Te is tudod, hogy szinte nyomorékra dolgoztam magam miattad. Mindened megvolt mindig. Igaz én közben a poklot éltem meg. Évek óta nem tudom magam kipihenni. Több betegségem van. Ne beszélj így velem.
– Márpedig anyám ezt meg kell beszélnünk. Nekem kell a diploma. Ha az megvan akkor már én tudlak téged segíteni. Ne légy már olyan büszke magadra. Nem kell már neked valami romantikus kapcsolat. Tudom, hogy művészlélek vagy és azt is tudom, hogy költőcske környékez a neten, de hát ő is már hatvan fölött van és csóró. Zavard a fenébe és menj hozzá Károlyhoz. Kibirod, hogy fogdosson meg mit tudom én mit csináljon veled. Gondolj már rám. Ez a kötelességed. Felfognád végre?
– Tomi! Mi vagyok én? Kurva? Eladnál egy házrészért és azért, hogy neked kocsid legyen és játszd az egyetemen a menőt? Olyan akarsz lenni mint az apád? Nem így neveltelek.
– Anya. Nem ne érzékenykedj. Nagyon szeretlek jól tudod és ha majd már diplomával dolgozok akkor neked nem kell dolgozni, de addig kötelességed mindent megtenni értem. Bocsáss meg, de a te korodban már ne valami szerelmi kapcsolaton járjon egy nő agya, hanem hasznosítsa azt amire jó pénzért vevő van. Téged a Károly – kimondom – megvenne. Ér annyit a vén szarosnak a tested, hogy megfizesse. Akkor meg nincs vita. Hozzá fogsz menni és kész. Kibírod meglátod.
Edit a sírással küszködött:
– Tomi. Induljunk haza és otthon megbeszélünk mindent. Nem érzem jól magam. Kérlek!
– Nem anya. Én most bemegyek ide és eszek valami finomat. Ha nem jössz az a te bajod. Mire visszajövök dönts. Egyet megígérhetek. Ha nem még hozzá Károlyhoz, akkor én apámhoz költözök. Ott legalább van pénz. Tudom, hogy csak azért hív, mert rajtad akar ezzel is ütni, de ez sem érdekel. A jövőmről van szó. Ha nem még hozzá Károlyhoz, akkor két héten belül költözök és tudni se akarok rólad. Megértetted?

Edit zokogni kezdett. Tomi mosolyogva nézte. Kiszállt és lassan elindult az étteremhez. Hátra sem nézett.
Edit görcsösen zokogott. Pokolian fájtak a fia szavai. Tudta, hogy talán el is hányja magát ha Károly fogdosná, de a fia elvesztésébe belehalna. Tudta, hogy el kell indulnia ezen a kényszerpályán. Lehet belehal, de nem tehet mást.
Reszkető kezekkel kikereste Károly számát a mobilon. Hosszan csörgött. Mikor meghallotta a férfi negédes hangját csak annyit mondott:
– Döntöttem. Két héten belül aláírom a házassági vagyon-szerződést. Amit ígértél azt kérem – elhallgatott mert Károlyból kitört a lelkesedés, aztán leállította – nem kell ez Károly, tudod, hogy ez a házasság a fiam érdeke. Hűséges feleséged lesz és a normális keretek között megfelelek az igényeidnek, de ne várd el, hogy szerelmes legyek. Most befejezem. Vasárnap visszük vissza a kocsit és én nálad maradok keddig. Addig keríts ügyvédet a szerződéshez. Megvettél. Szervusz – és kinyomta a hívást.

Már esteledett. Csak ült a kocsiban. Nem gondolkodott. Minek? Nem a mga ura, mások tulajdona, akkor meg minek?
Egy török kamion fordult be a parkolóba. Vele egy vonalban lefékezett a sofőr. A kopasz férfi rávigyorgott és félre nem érthető módon kézzel jelezte, hogy lenne egy kívánsága.
Edit kiköpött az ablakon és ráüvöltött:

– Na gyerünk faszfej! Úgyis kurva lettem. Egy numera tíz perc és tíz ezer.

A török megijedt a kiabálástól. Jobbnak látta a gázra lépni és továbbhajtani.

Az égen halványan fényleni kezdett az est-hajnal csillag – a szerelem csillaga.