Ezüstvirág fülbevaló

Amikor Balatonbogláron leszálltak a pesti vonatról, már a vasútállomáson érezni lehetett a Balaton illatát. Azt a vízszagot, ami belengte az egész környéket, és a nyár, a nyaralás illatát jelentette. Cicának az iskolai szünidő legjobb részét, Mucusnak meg a nyári szabadságát.
Még nem is látták a tavat, de már ott volt, már ott voltak!
A modern, lapos tetős vasútállomás váróján olyan türelmetlenül cikáztak át a megérkezők és a várakozók között, mintha lekésnék az egy heti nyaralást, ha nem igyekeznek. A Liszt Ferenc utcai házat, aminek egy szobáját kivették a tulajdonostól, hamar megtalálták. Csak átvették a házinénitől a kulcsokat, letették a sporttáskájukat az ágyakra, beletúrtak a tetejére készített fürdőruháikért, törölközőikért, és azonnal átöltöztek a parányi bikinikbe. Mucus elkapta Cica mind a két kezét, és fel-leugráltak, miközben nevetve azt kántálták:
– Megjöttek a Béniék hurrá, hurrá! – ez az ő játékuk volt, a két kőkorszaki szakiról szóló rajzfilmből vették…
Aztán felkapták a törölközőiket, és megcélozták a Parti sétányt. El sem téveszthették volna, hogy merre kell menni, mert a sok fürdőruhás, strandtáskákat, gumimatracokat, törölközőket és felfújt gumijátékokat cipelő ember mind arra felé özönlött. A Platán strandnál egy kis időre összetömörültek, amíg a pénztárban megváltották a belépőt, aztán szétszéledtek a nagy fák alatti árnyékok, vagy a középen levő óriási füves terület irányába. Mindenki próbált egy törölközőnyi helyet találni, ahol letáborozhat.
A két lányt mágnesként vonzotta a part, a szelíden fodrozódó Balaton csillámló felületén táncot járó napfény. Óvatosan kerülgették a földre tett gumimatracokat, és a fűre terített törölközőket, pokrócokat, amiken egész családok falatozták a rántott húst vagy a hekket, kenyérrel és kovászos uborkával, esetleg a szalámis zsemlét paprikával, paradicsommal, vagy a lángost, kukoricát, kalácsot, fagylaltot. Akik éppen nem ettek, ittak, azok napolajjal kenegették egymást, és saját magukat. Néhányan szundikálni próbáltak az arcukra terített újság, vagy törölköző alatt, az állandó zsivajban. A füvön mezítlábas gyerekek cikáztak: a szárazak és jóllakottak a víz felé, a vizesek és éhesek pedig, a családi pokrócok felé. Mucus megrázta a fejét:
– Hát Hugi, itt a partnál egy talpalatnyi hely sincsen!
Cica elmosolyodott, és a vízpart felé intett, ahol pár évvel ezelőtt átvette a homokos föveny helyét a mindenki által csak „lavórnak” nevezett lebetonozott mesterséges part, előtte a vízben levő nagy kövekkel.
– Üljünk a kövekre! – Azzal lemásztak a parti védmű részét alkotó vöröses színű nagy kövekhez. Két egymás melletti laposabb tetejű kőre ráterítették a törölközőiket, és leültek. A lábukat belelógatták a vízbe. Csendes örömmel figyelték a kövek körül úszkáló kis halakat, a pancsoló gyerekeket, a sekély vízben labdázókat, a levegőben elhúzó kisrepülőgépeket, amik hosszú szövetre festett reklámszövegeket lobogtattak maguk mögött.
A vízparti köveken ülő két csinos lány szokatlan látvány volt a strandon. A közöttük lévő ötévnyi korkülönbség eltűnt mostanra, hogy Cica tizenhét éves lett. Tenyérnyi sárga bikinijében már igazi felnőtt nő volt, a nyárára kiszőkített göndör haja, csillogó barna szeme, bájos arca hamarosan magára vonta a part körül bóklászó férfiak tekintetét. Mucus karcsú alakján feszülő csíkos bikini, barna göndör haja, csinos pofija is mágnesként vonzotta a férfiak pillantását. Nem telt el sok idő, és már repkedtek feléjük a megjegyzések.
– Nem kemény a kő lányok? – kérdezte egy ritkuló hajú pocakos. – Sellőképzőbe jártok?- jópofáskodott egy magas barna. – Kértek egy kis vizet?- indult feléjük a vizet fröcskölve egy szőke vállas.
A lányok ügyet sem vetettek rájuk, csak az utóbbinak mondta Mucus, hogy „Meg ne próbáld!”, mire a fiú megvonta a vállát, és otthagyta őket.
Kis idő múlva egy evezős csónak siklott feléjük, óvatosan kerülgetve a fürdőzőket. Amikor a csónak alja már szinte a homokot súrolta, a benne ülő két fiatal férfi lehorgonyzott előttük, és a fekete göndör hajú, kis bajuszt viselő srác megkérdezte:
– Jöttök csónakázni?
Mucus csak megrázta a fejét, de Cica vidáman visszafelelt:
– Majd holnap!
A csónakban ülő másik, szőke fiú nem szólt semmit. Még egy darabig ringatóztak előttük a vízen, aztán lassan beljebb eveztek. Lassan, lassan, olyan lassan, hogy amikor a lányok rászánták magukat a fürdésre, még akkor is ott volt a csónakjuk a napsütötte vízen, látótávolságban.
Mucus már megszokta a fickók lankadatlan figyelmét, nem nagyon törődött velük. Egy éve férjhez ment egy egyetemistához, aki most nyári munkával keresett egy kis pénzt az Utasellátónál, hogy a következő tanévet is ki tudják húzni valahogy, egy keresetből megélve, albérletben. Ezért jött most a férje helyett, a húgával nyaralni. Cicának azonban még eléggé új volt az a nagy érdeklődés, amit a férfiak körében keltett. Lopva bezsebelte az elismerő pillantásokat, és amikor a nővére nem nézett oda, néha egy-egy halvány mosollyal is viszonozta a kedves bókot, ha olyan férfitól kapta, aki tetszett neki. Mind a ketten jó úszók voltak, mélyen beúsztak a csillogó, sima vízbe, egészen az úszáshatárt jelző piros bójáig. Ott játszottak egy kicsit. Lenyomták a bóját a víz alá, amennyire csak egyesült erővel tudták, aztán elengedték, és gyorsan odébb úsztak a víz színére felcsapódó bója elől. Nem törődtek a két markáns arcú, izmos sráccal, akik a parttól követték őket még ide is, s nem törődtek a csónakos srácokkal sem, akik még most is a közelükben voltak. Amikor kifelé kezdtek úszni, a fekete göndör hajú odakiáltott nekik, hogy kiviszik őket, ha akarják. Mucus rá sem nézett, de Cica visszakiáltott neki, ugyanazt, amit a parton is:
– Majd holnap! – aztán rámosolygott a csónakban ülő másik, széles vállú, szőke, hallgatag fiúra. Amikor kijjebb úsztak, a két markáns arcú srác is a közelükbe úszott, idegen nyelven kérdeztek valamit, de ők nem válaszoltak. A sekély vízben aztán megszaporodott a kíséretük, mert a két külföldi férfi valamit kiabált az ott labdazsonglőrködő fiúcsapatnak, akik nagy nevetgéléssel csatlakoztak hozzájuk, a fergeteges labdázásukat eddig bámulók nagy bosszúságára. A két lányt tucatnyi, valamilyen szláv nyelven hadaró, vigyorgó fiatal férfi kísérte ki a partra, a nyomukban az őket körülvevő nézősereggel. Szinte kiürült a Balaton, ahogy kiértek a vízből. De a csónakban ülő két fiú most is egészen közelről figyelte őket. A lányok visszaültek a kövekre, a vidáman fecsegő fiúk mögéjük ültek, feküdtek a parti betoncsíkra, és szemmel láthatóan azt a két társukat ugratták, akik beúsztak Mucusék után a bójáig. Mögöttük a parton néhányan zsémbes megjegyzéseket tettek a lányokra, akik véget vetettek a megjelenésükkel a jugoszláv kosárlabda csapat eddigi bravúros labdajátékának a vízben, az őket nézők nagy bánatára.
Mucus nem foglalkozott az egésszel. Cica azért vetett lopva egy-két pillantást a csónakban ülő szőke srác felé, ellenőrizte, hogy látja-e a vajon a nagy felhajtást körülöttük. Aztán valahonnan a fák közül felharsant egy sípszó, és a kosárlabdások egy perc alatt köddé váltak. Az a csónak azonban egészen addig a lányok közelében volt, amíg el nem mentek a strandról a postára, ahol Mucus férjének az interurbán hívását várták, aki éppen Nagykanizsára vonatozott az Utasellátó büféseként. Amikor a postáról visszamentek a strandra, a csónak már nem volt ott. Sétáltak a nővérek, a vöröses fényű alkonyatban, aztán egy olcsó strandbüfében megvacsoráztak.
Másnap délelőtt már nem is kerestek helyet a strandon, egyenesen a megszokott helyükre, a kövekre ültek. Végre jól kibeszélgették magukat, mert amióta Mucus férjhez ment nem sokat találkoztak kettesben. Eközben Cica egyre a vizet fürkészte. Megkönnyebbülten kuncogott, amikor megjelent a csónak a tegnapi két sráccal. Odakormányozták a kis, fehér, kétevezős facsónakot a lányok elé, és a fekete göndör hajú srác bejelentette:
– Holnap van!
Mucus hessegető mozdulattal, flegmán odaszólt:
– Óriási tévedés! Ma, ma van! Majd holnap…
A fekete srác nevetni kezdett, a szőke gúnyos fintort vágott. Cica azonban kérlelően nézett a nővérére:
– Légyszi! Csak egy kicsit! Menjünk el velük egy picit csónakázni, úgy szeretném…
Mucus a húgára nézett, aki csak úgy vibrált a szőke hajával, a napsárga bikiniben. Elmosolyodott, és beleegyezett. A srácok besegítették őket a kövekről a csónakba, miközben ügyesen távol tartották a meg-megbillenő csónakot a kövek élétől. Ahogy beljebb siklottak a vízen, a fekete srác, aki evezett, Mucussal beszélgetett arról, hogy ki honnan jött, hol nyaral Bogláron, meddig lesz itt, és mit csinál amikor nem nyaral. A fekete göndör srác dolgozott, mint Mucus, a szőke éppen a katonaidejét töltötte, mind a ketten szombathelyiek voltak, és régi barátok. A fekete hajú fiú vállalatának a szakszervezeti üdülőjében nyaraltak, és még három nap volt hátra a két hetes nyaralásukból. A szőke srác és Cica alig beszélgettek, csak nézték egymást. Aztán minden olyan gyorsan történt. Cica szólt, hogy melege van, és megfürdik, azzal beugrott a vízbe a csónakból. A szőke srác is utána ugrott. Cica azonban nem a csónak körül úszkált, hanem egyenletes tempóban a part felé úszott. A szőke srác egy darabig követte az egyre távolodó Cicát, aztán visszaúszott a csónakhoz, és bemászott. Mucus csodálkozva kérdezte:
– Mi van? Cica hová megy? Mondtál neki valamit?
A szőke srác bosszúsan válaszolt:
– Nem mondtam én neki semmit! Csak úszik kifelé, és nem szól egy kukkot sem…
– Na jó, vigyetek ki engem is, legyetek szívesek!
Ahogy közeledtek a part felé, a fekete srác reménykedve megjegyezte:
– Azért este átmehetnénk Lellére a diszkóba…
Mucus nem is válaszolt neki, Cicát kereste a tekintetével, aki eltűnt a sekély vízben lubickolók sűrű tömegében. Amikor nem látta sehol a húgát, búcsút intett a srácoknak, és kiugrott a csónakból. A fekete göndör hajú srác még utána szólt:
– Nyolckor várunk benneteket a sorompónál, motorral, ha meggondoljátok magatokat!
Mucus csak bólintott, de nem foglalkozott a meghívással, Cicát kereste, akit sehol sem látott. Nem ült a köveken, a parton sem volt, a büfénél sem találta, már kezdett komolyan aggódni miatta, amikor végre rábukkant a női mosdóban. Szemlátomást rosszul volt, és falfehéren motyogta:
– Azt hiszem nem volt jó a brassói aprópecsenye, amit tegnap vacsoráztam – azzal visszarohant a mosdóba.
Amikor kicsit jobban lett, felmentek a szállásukra, ledőlt a hűvös szobában. Mucus meg elment a patikába, ahonnan egy doboz széntablettával jött vissza.
– Recept nélkül csak ezt adták. Azt mondták, menj el az orvoshoz, ha rosszul vagy…
Cica csak a fejét ingatta, bevett egy széntablettát, aztán ahogy lenyelte, pár perc múlva újra kirobogott a fürdőszobába. Amikor visszament, a nővére aggódva mondta:
– Hűha, te aztán jól elrontottad a gyomrodat. Mára azt hiszem vége a programoknak. Ha reggelre sem leszel jobban, kénytelen leszel elmenni az orvoshoz. Pedig a srácok elhívtak estére a lellei diszkóba. Egy kicsit itt hagylak, el kell mennem a postára, mert várom a sógorod mai hívását, ma azt hiszem Miskolcra ment. Feküdj le, próbálj meg aludni egy kicsit addig, hátha jobban leszel!
A húga nem válaszolt semmit, csak a fal felé fordult.
Amikor Mucus jó sokára visszaért a postáról, hinni sem akart a szemének. Cica megfürödve, felöltözve várta, még a haját is megmosta, feltette a kedvenc fülbevalóját, ami egy szépen kidolgozott, ezüst szilvavirág volt, a közepén egy csepp tűzzománccal. Egy kis sminkkel próbálta eltüntetni a sápadtságát.
– Bevettem az összes széntablettát!- jelentette be.
A nővére összecsapta a kezét.
– Te megbolondultál? Az egész dobozzal egyszerre bevetted? Miért is csinálsz ilyeneket?
A kishúga párás szemekkel nézett rá:
– Úgy szeretnék elmenni a diszkóba… Olyan rémes volt, amikor rosszul lettem a csónakban… Aztán amikor utánam úszott a, a, a…
– Tamás! Te jó ég, még a nevét sem tudod, és képes vagy ilyen betegen diszkóba menni a kedvéért? Mi lesz, ha összeráz a motor? Le fogod hányni?
Cica, ha lehet még jobban elsápadt.
– Motor?! Ezt nem is mondtad eddig!
– Miért kellett volna mondanom? Eszembe sem jutott, hogy táncikálni akarsz ilyen hót betegen!
A húga lemondóan ingatta a fejét:
– Hát talán a lassúbb számoknál… Feltéve, ha túlélem a motorozást…
– Persze, mert nem is fogsz motorozni, és táncolni sem. A kedvedért elmegyek nyolcra a sorompóhoz, és megmondom, hogy beteg vagy, kimentem a helyzetet, és majd holnap, ha jobban leszel, találkozol vele a strandon.
– Ma úszva menekültem előle, aztán nem megyek el ma este. Holnap, holnap… rám sem néz soha többé, és igaza is van…
– Lehet, hogy nem is jönnek el a sorompóhoz! – próbálta megnyugtatni a húgát Mucus.
– Hát nem csodálnám a mai eset után! Menjünk el, légy szíves, kérlek, annyira szeretném!
– Na jó! Tudod mi lesz? Én elmegyek a sorompóhoz, ha ott lesznek a srácok, idejövünk érted. Te addig pihenj szépen, és már ne egyél, ne igyál semmit!
Azzal Mucus készülődni kezdett, csak néha, néha csóválta meg a fejét, de Cica nem látta, mert hanyatt feküdt az ágyon, és a plafont bámulta.
Pontban nyolckor ott volt a sorompónál, de a srácok nem voltak ott. Azért várt egy kicsit. Már éppen menni akart, amikor eléje kanyarodott egy MZ. A rajta ülő felcsapta a sisakját, a fekete göndör hajú srác volt.
– Csak egyedül? – kérdezte, de választ sem várva folytatta: – Azért mi elmehetnénk!
Mucus kényszeredetten mondta:
– Hol van a barátod?
– Ott, ahol a Te húgod!
– A húgom is jön, ha jön a barátod.
– A barátom is jön, ha jön a húgod!
Azzal nevetni kezdtek. Mucus meghagyta a fiút abban a hitben, hogy mind ketten azért nem jöttek el, hátha nem jön a másik…
– Hozom a húgomat!
– Hozom a barátomat! – csapta le a sisakját a fiú, és elrobogott.
Mire a nővérek odaértek a sorompóhoz, már két motor volt letámasztva az út mellett, és mind a két fiú egy-egy sisakkal a kezében várta őket.
Ahogy Cica meglátta Tamást, úgy tűnt, mintha határozottan jobban lenne. Kihúzta magát, egy kis rózsaszín pír színezte meg a sápadt arcát, felcsillant a szeme – mindjárt nem is tűnt betegnek. A lányok feltették a bukósisakokat, a fiúk mosolyogva berúgták a motorjaikat, és Cica magától értetődően ült fel Tamás mögé, amíg a nővére a másik fiú motorjára ült. Besötétedett, az égbolton felragyogtak az első csillagok. Cicáék motoroztak elől. Mucus, a srác válla felett, aggódva nézte a húga hátát, de baj nélkül odaértek a diszkóhoz. Ott egy kis vita kerekedett, hogy ki fizesse a belépő jegyeket, de végül Mucus győzött, a lányok fizették ki a sajátjukat.
Már az első számnál elsodródtak a tömegben egymástól. Mucus legközelebb a Rolling Stones tavalyi, 1973-as évi nagy slágerénél, az Angie-nél pillantotta meg Cicáékat, akik egymáshoz simulva lassúztak. Cica cseppet sem látszott betegnek…
Éjfélkor bezárt a diszkó, és a srácok hazafuvarozták őket, azzal, hogy majd másnap találkoznak a strandon.
Mucus háromszor is megkérdezte a húgát, hogyan érzi magát, de az egyszer sem válaszolt. Lehunyt szemmel ült az ágyán, és valami általa hallott zenére ringatózott.
A másnapi pancsolós, közös csónakázós nap végén a Delta étterembe mentek táncolni a fiúkkal. Cica olyan nevetve, vidáman ropta a Y Viva Espana dallamára Tamással a táncot, hogy a cikázó fényben, versenyt csillogott a szeme a szilvavirág fülbevalójával. Még semmi nem utalt a másnapi katasztrófára.
A következő napon nem mentek le a strandra, mert Tamásék aznap mentek haza, és a fiú délelőtt elhívta Cicát sétálni a mólóhoz. Mucus a kertben olvasott, egy nyugágyon. Már dél is elmúlt, amikor Cica feltépte a kertkaput, és futólépésben berohant a házba.
– Mi olyan sürgős Hugi? – kiabált utána mosolyogva a nővére.
Egy perc múlva azonban lehervadt az arcáról a mosoly, mert a szobájuk nyitott ablakán át Cica keserves sírása hallatszott ki. Mucus ledobta a regényt a nyugágyra, és nem vesződött a papucsa keresgélésével, mezítláb futott be a szobájukba.
Cica az ágyán feküdt és zokogott.
– Mi van? Miért sírsz? Mi történt? Ki bántott? Szólalj meg már, mondj valamit! – tanácstalanul nézte a húga párnába fúrt arcát, és a sírástól remegő testét. Lassan leereszkedett a padlóra, érezte a fa hűvös érintését, ahogy letérdelt. Gyöngéden dörgölni kezdte a síró Cica hátát, mint amikor még kicsi volt, és eltörött nála a mécses. A vigasztalásnak erre a régi, ismerős módjára Cica felült az ágyon. A nővére mellé ült, és fél karral átölelte, hagyta hadd sírja ki magát. Az arcába hulló hajától nem látta a húga tekintetét, aki csak zokogott, és előre, hátra hajlongott, mintha a bánat hullámai dobálnák. Aztán nagy sokára szaggatottan felsóhajtott.
– Tamás? – kérdezte halkan Mucus, mire Cica lehunyta a szemét válaszként, a szempillái közül könnyek szivárogtak.
– Mit csinált? – puhatolózott óvatosan a testvére.
– Elmegy…
Cica felhúzta a két térdét, átkulcsolta őket a kezével, és közéjük fúrta a fejét, miközben a válla újra rázkódni kezdett a zokogástól. Mucus semmit sem értett.
– De hát tudtad, hogy ma elmennek. Lejárt a szabadságuk. Tamásnak estére a laktanyában kell lennie. – Tanácstalanul nézett a síró Cicára. Az lassan felemelte a fejét, a nyitott tenyere hátuljával megdörzsölte a szeme alját.
– Nem akar velem többé találkozni, levelezni sem. Azt mondta, hogy nincs értelme… – mondta csukladozva. Azzal újra lehajtotta a fejét, és csendesen sírni kezdett.
Mucus elnyomott egy halvány mosolyt. A szerelem már csak olyan, mint az időjárás. Egyik nap ragyog, a másik nap borús.
– Te mit mondtál? – kérdezte suttogóra fogott hangon, ugyanúgy, mint amikor gyerekkorukban a titkaikat osztották meg egymással.
Cica önkéntelenül is visszasuttogott:
– Semmit! Olyan rosszul esett, hogy nem tudtam megszólalni, csak otthagytam a mólón.– azzal eltakarta az arcát a két kezével.
A nővére megnyugtatóan mondta:
– Ügyes kislány!
Cica duzzadt arcát a nővére felé fordította, és értetlenül kérdezte:
– Miért lennék ügyes?
– Mert nem ott sírtál. Mert nem könyörögtél neki. Mert nem mondtál ellent neki. Így még el tudsz tőle búcsúzni…
Cicát meglepte a gondolat:
– Hogy neki sírjak? Hogy könyörögjek?
A nővére tettetett rémülettel mondta:
– Meg ne próbáld!- aztán gyöngéden átölelte a kishúgát, és együtt érzően mondta:
– Nem kell, hogy vége legyen, ha nem akarod…
Cica szaggatottan felsóhajtott, és lemondóan intett:
– Emlékszel? Magas és erős. Nem tudom túszul ejteni, vagy efféle…
Mucus kuncogni kezdett, és Cica egy kis idő után vele kuncogott, bár a szeme sarkából időnként útnak indult egy-egy könnycsepp.
A nővére végigsimított az összekócolódott haján, és megállt a keze az ezüstvirág fülbevalónál.
– Nem bánnád, ha elveszne az egyik fülbevalód? – kérdezte Cicától.
Cica sértődötten visszakérdezett:
– Meg vagy te bolondulva, hogy most ezzel jössz?
– Döntsd el te! – azzal huncutul elmosolyodott, és lefogta Cica kezét, ami már elindult, hogy megcibálja a haját.
– Az lenne a terv, hogy most megmosakszol, órákig locsolod magadat a hideg vízzel, hogy emberi formája legyen a sírós fejednek. Én addig hozok egy hideg kólát, azt megiszod, megnyugszol, kicsinosítod magadat. Aztán átmész Tamásék üdülőjébe, megmondod neki, hogy elnézést kérsz, amiért otthagytad a mólón. Átgondoltad azt, amit mondott, és te is úgy látod, hogy igaza van, nincs értelme tartani a kapcsolatot…
Cica szeme tágra nyílt, és szinte üveges lett a könnyektől, elernyedtek az izmai, összekuporodott, és néhány tompa, rövid hang tört fel a torkából. Mucus gyorsan folytatta, mielőtt újra kitör rajta a gyászos jajveszékelés.
– Miközben szépen elbúcsúzol tőle, és megköszönöd a kellemes napokat, az egyik ezüstvirág fülbevalódat ügyesen becsúsztatod a táskájába. Már biztosan összepakolt, és te úgy helyezkedsz, hogy ezt ne vehesse észre, miközben kedvesen elbeszélgetsz vele. Rendes fiúnak látszik ez a Tamás. Ha megtalálja a fülbevalódat a táskájában, vissza fogja küldeni. Írni fog neked. Te meg majd válaszolsz neki. Magányosak a fiúk ott a katonaságnál. Várni fogja majd a leveledet, és örülni fog neki… Azonban, hogy ezt megtehesse meg kell adnod a címedet. Ezért nem szabad most elárulni magadat, csak szépen barátként búcsúzz el tőle, és így add oda a címedet, ha mégis írni támadna kedve, vagy Pesten jár…
Cica le nem vette a szemét a nővéréről. Abbahagyta a sírást, kihúzta magát, kipirult az arca. Mucus folytatta:
– Légy ügyes! Meg tudod csinálni! Adj még egy esélyt Tamásnak! Indulás mosakodni!
Cica lehuppant az ágyról, és a fürdőszoba felé indulva megpuszilta a nővérét.
– Kérem azt a hideg kólát! Naná, hogy meg tudom csinálni! – bátorította saját magát.
Egy félóra múlva elszántan elindult Tamáshoz, a fülében az ezüstvirág fülbevalókkal.
Amikor nagy sokára visszajött, már csak az egyik volt a fülében.
– Na mi volt? Hogy ment? – faggatta a nővére.
– Jól, egész jól. Csak a táska már fönn volt a motoron, és be volt cipzárazva.
– És akkor mit tudtál csinálni? – kerekedett el Mucus szeme.
– Elküldtem egy pohár vízért, amíg beletettem a fülbevalót – somolygott Cica.
Mucus elkapta a húga mind a két kezét és le-felugráltak, miközben nevetve azt kántálták:
– Elmentek a Béniék hurrá, hurrá!
A maradék nyaralásuk picit szomorkás, picit várakozós volt. Sokat latolgatták, hogy mit válaszoljon majd Cica Tamásnak, ha visszaküldi az ezüstvirág fülbevalót, azonkívül, hogy megköszöni. Barátságos is legyen a levele, meg érdekes is, hogy a fiúnak kedve legyen folytatni a levelezést, hogy mégis akarja tartani vele a kapcsolatot.
Amikor a következő nyáron Tamás feleségül vette a frissen érettségizett Cicát, a menyasszonya az esküvőjükön az ezüstvirág fülbevalóját viselte.