Facebook

Van egy otthon, ahol igazán családias hangulat fogad, úgy hívják, hogy Facebook. Boldog vagyok, hogy rátaláltam. Mindenki ismer – mert csak az ismerősöket szoktuk tegezni – és csupa zsenivel találkozhatok. Értenek a vírushoz, a politikához, a háborúhoz és általában minden máshoz is. Tudják, hogy ki hazudik, és ki lop. Nagy megtiszteltetés, hogy engem is befogadtak. Ennyi jóindulatú emberrel máshol nem is találkozhat az ember. Olyan helyre küldenek, ahol igazán jó dolgom volt, szépen fejlődtem és érett, egészséges emberként jöttem a világra. Nos, oda küldenek vissza, ahol még valóban minden szép, biztató és jó volt, hiszen édesanyám ölében volt a legjobb és ők ezt nyilván tudják.

Aggódnak is értem. Írták, hogy a néni biztosan nem jár boltba és nem tudja, hogy milyen magas az infláció. Igazán kedvesek, hogy ennyire féltenek, igyekeztem is megnyugtatni mindenkit, hogy járok, mert még jól bírom magam. Főzök is, és tudom, hogy nagy a drágulás, de sajnos ez máshol is így van. Ez nem vigasz, de az igen, hogy többször is kaptam plusz pénzt, meg mindig van olyan áru, amit éppen olcsóbban lehet megvenni, és olyankor vásárolok belőle nagyobb mennyiséget, amit szépen kiporciózok. Biztosan örülnek a válaszomnak, számomra pedig megtiszteltetés, hogy segíteni tudok, ha mással nem is, az információval mindenképp.

Van, aki azt gondolja, hogy csak annak jó a rezsicsökkentés, akinek van úszómedencéje. Nekem nincs, nem is volt, de a lakásomban jó meleg van és a díjat a szerény nyugdíjamból is fizetni tudom, mert az energiaár kiszámítható, és azt az állam évek óta azonos szinten tartja. Az ilyen hozzászólások után kiderül, hogy valakinek a hátsó felét nyalom, de ezt is tisztázni tudjuk, mert itt nagyon megértő és igazán demokratikus a társaság.

Vannak olyanok, akik a szellemi állapotom miatt aggódnak, azt hiszik, hogy agymosott lettem, meg csak egy fajta műsor ér el hozzám és ezért nem látok tisztán. Szeretettel nyugtatom meg a kedves ismerősöm, hogy megnézem és meghallgatom ezt is, azt is, hiszen már a római jog is kimondta, hogy hallgattassék meg a másik fél is, de leginkább azt veszem figyelembe, amit tapasztalok, mert ugye mondani bármit lehet, ahogy teheti ezt ő, meg én is. Azért van, aki kicsit kilóg a sorból és elragadtatja magát, ráadásul hiába próbálom jó irányba terelni. Neki megírom, hogy a stílus maga az ember, gondolom, hogy ezt a továbbiakban hasznosítani tudja majd a kommunikációjában, hiszen szegény nem tehet arról, hogy nem volt gyerekszobája.

Sok mindenről írhatnék még, de remélem, hogy ennyi is elegendő ahhoz, hogy mindenki belássa, mennyire demokratikusan, megértően tudnak az emberek viszonyulni egymáshoz, milyen toleránsak és elfogadók azon a bizonyos Facebookon.