Fájdalmas szerelem

Ez a történet egy fiúról és egy lányról szól akik egykor régen együtt voltak,de az élet úgy hozta hogy szakitottak. Három év múlva újra találkoztak egy kórházban. A fiút súlyos autóbalesettel hozták be,a lányt pedig egy lábtörésel. Úgy hozta a sors hogy egymás meletti ágyakon kaptak helyet. A fiú a baleset következtében elvesztette az emlékezetét és nem igazán emlékezett a múltjára,se arra hogy a melette lévő ágyon fekvő lány kicsoda. Mikor a lány meglátta őt azonnal fölismerte,de látta hogy a fiú semmire se emlékszik,ígyhát elmesélte neki a sok együtt töltött közös programot. A fiú kiváncsian halgatta de sajnos nem ugrott be neki egy emlékkép se. Teltek múltak a napok a két fiatal a kórházban töltött pár nap alatt nagyon sokat beszélgetett egymással. Újra elkezdték megszeretni egymást és a fiúnak lassan jöttek vissza az emlékei is. Lassan elkezdte megszeretni a lányt,míg egy napon leültek beszélgetni és a fiú olyat tett amit régen kapcsolatuk idején soha nem tett meg,mert túl korán szakitottak ahhoz hogy a fiúban erősebb érzések induljanak el. Ezen a felejthetetlen és szép napon a fiú megfogta a lány kezét,csillogó boldogsággal teli tekintettel a lányra nézett és azt mondta neki: Szeretlek. A lány nagyon meglepődött, hisz amig együtt voltak sose halhatta ezt a szót tőle,de mindig szerette volna hallani. Nagyon boldog volt és megcsókolta a fiút. Az a csók újra olyan érzéki, szenvedélyes és felejthetetlen volt mint régen. Nap mint nap kéz a kézben sétálgattak a kórház folyosóin és a fiú napjában többször is kimondta azt a szót amelyről a lány álmodni se mert hogy egyszer hallani fogja a fiú szájából. Mintha csak az elmúlt éveket kéne bepótolni amíg nem voltak együtt, az egész olyan volt mint egy valóra vált mese egy álom. A lány hihetetlenül boldog volt, hiszen az elmúlt három évben senkit se tudott igazán szeretni, és mikor már teljesen belenyugodott hogy elvesztette szerelmét hát újra találkoztak. Egy nap a kórház hangosbemondójában bemondták hogy valószínűleg bomba van az épületben és hogy mindenki lassan rendezett sorokban hagyja el az épületet. De hirtelen akkora lett a pánik, hogy az emberek rohanni kezdtek,ki amerre látott és minden bejáratnál tömegek álltak. A fiú és a lány kéz a kézben futottak egy bejárat felé,de a nagy rohanásban és pánikban elvesztették egymást. A lány kiabált és kereste a fiút de nem találta, csak sodródott a tömeggel az egyik kijárat felé,az emberek jajveszékelve futottak,rohantak, lökdösték föl egymást, nagyon nagy volt a pánik. A Lány kiért az udvarra de még mindig kétségbeesve tekintett körül hátha meglátja szerelmét, de hiába mert nem találta. Az orvosok próbálták terelni az embereket egyre meszebb a kórháztól mert egy jelentés szerint a bomba pár percen belül felrobban, ezt mondták. Így még nagyobb lett a pánik. Mindenki minél messzebb futott a kórháztól nehogy a nagy robbanásban baja essen. Már elég messze volt a lány is mikor meglátta, hogy a fiú mögötte fut több méterrel. A kórház hirtelen fölrobbant, hatalmas zaj, füstfelhő kisérte a robbanást. A fiú túl közel volt a robbanáshoz így a robbanás hatalmas ereje arébb repítette őt. A lány azonnal odarohant a fiúhoz, akin sok zúzódás és seb keletkezett az esés következtében. Alig kapott levegőt és nagyon legyengült. A lány a karjai közé fogta és simogatta őt, egyre csak hajtogatta hogy nem lesz semmi baj, segítenek rajtad de a fiú már alig bírt beszélni. Utolsó szavai amiket még kimondott ennyi volt: Szeretlek. A lány ránézett könnyes szemekkel, a szemében a fájdalom tüze égett és csak ennyit mondott a fiúnak: Én is szeretlek. Ki mondta azt amit soha nem mondott még ki a fiúnak, pedig mindig érezte, de most tudta ha többé nem mondja ki talán túl késő lesz. A fiú a karjai között halt meg. A robbanás álltal okozott kár és az áldozatok száma hatalmas volt, sose derült ki ki vagy miért robbantotta föl a kórházat. De a lány nem törödött a körülötte lévő törmelékekkel a sikító emberekkel, csak ült, fejét szerelme élettelen testére döntötte és fájdalmasan zokogott mert örökre elvesztette élete legnagyobb boldogságát. Hamu hulott az égből és a lány csak sírt, sírt és sírt…..