Fantom : Epikrizis Dánia Laura 2.

– Mi a legrégibb emléke ? – Kérdezte váratlanul Erik.Nem értettem,miért pont ez érdekli ,nem tudtam azonnal felelni.
– Emlékszik arra,milyennek látta a világot kisgyermekként ? – Ismételte meg kérdését halkan . Egy pillanatig igyekztem csupán agyam mélyéröl előkotorni az emlékeket ,de nem sokra jutottam.Tulajdonképpen semmire. Gyermekkorom nem hagyott bennem olyan nyomot , melyet mot , hirtelen feltudtam volna idézni. Halvány képek ,értelmezhetetlen emlékdarabkák, melyek így annyi eltelt év után, már nem sokat jelentettek. Összemosódott jelenetek , amelyekkel már nem sokat törödtem ,így érthető miért fakultak meg.
– Nem. Nagyon-nagon halványan latom csupán s többnyire anyám szavaiból tudom milyen voltam . – Feleltem egyszerűen .
– Nem tud felidézni , egyetlen történést sem , egyetlen érzést, benyomást …
– Nem . – Válaszoltam ismét . -Véleményem szerint, a legtöbb ember nem képes felidézni kisgyermekkori emlékeit ,ha már élete derekán jár … vagy csak nagyon keveset.
– Sem öröm , sem bánat .Semmi régi sérelem ,csak a tegnap , a közelmúlt emléke …
Hangja szintelen volt és fáradt .
– Ami sérelem ért, azt igyekszem elfekejteni , minél hamarabb . Tudatosan vagy önkéntelenül , de nem tartom észben , annak emlékét , ami fájt . A legtöbben erre törekszenek . Nem akarnak arra emlékezni , ami rosszul esett , ami gyötrelmet okozott , amit elrontottak . Ezeket elfelejtik, mert el akarják felejteni . Úgy akarják hinni , meg sem történt . – Magyaráztam . – Ez a legkönnyebb .
Egy pillanatig mozdulatlanul állt és tekintete találkozott az enyémmel . Valami hihetetlen keserűség látszott szemében ,csüggedt reménytelenség . Látta rajtam, hogy ezúttal többet sokerült megsejtenem abból , mit érez , többet árult el nekem mint ami szándékában állt . Szemét elkapta hát arcomról , némi dühvel és talán szégyenkezéssel .
– Mennyire irigylem magát . – Vallotta meg mégis . – Magát és a többieket , akik képesek semmiperc alatt megszabadiulni a rossztól. Kitörölni elméjükből , minden rút , ocsmányságot , keserű fojtó , gyötrelmes képet . Megszabadulni mindattól , ami engem kínoz , oly egyszerűen , mintha egy könyv hibás lapjait tépnék ki , különösebb erőfeszítések nélkül .
Végtelen kétségbeesés csengett szavaiban .
– Bennem megmaradt minden . Elképesztő erővel kapaszkodik belém a múlt és lehetetlen leráznom magamról , megszabadulnom tőle . Minden világos , minden emlékkép elrettentően tiszta fejemben .
Rettenetesen erőt vett rajta a bánat ezt már nem titkolhatta . Szavai megdöbbentettek .Nehéz volt elhinni amit mond , mégis tudtam, hogy igaz . Hanghordozása meggyőzött .
– Idebenn … – Kezdte s kezét halántékához emelte , elkeseredett dühvel . – Idebenn , hiánytalanul megvan minden . Számtalan rossz és kétségbeejtően kevés jó . Nem tudok felejteni ! Sokszor az hiszem sikerült … de akkor ismét felbukkan , amit elűznék és minden reményem oda …
Leroskadt ágya szélére , kiábrándultan , csüggedten . Mindkét keze szorosan ökölbe rándult és csak úgy sütött belőle az elképesztő indulat . Szorító érzés támadt melkasomban , ahogy néztem , mert látványa lehangoló volt.
– Tehetek bármit , a múlt számomra most is épp olyan valós , mint a jelen.Ami volt az nem volt , hanem van . Látom tetteim képét … azokét is , amiket már akkor megbántam és a gyomrom felfordul saját magamtól . – Mondta undorodva .
– És látom mások ocsmány tetteit is … emlékszem mindenre amit velem tettek …és tisztán emlékszem arra is mit éreztem életem megkeserítői iránt … gyűlöltem őket … visszataszítónak és alávalónak találtam ezeket az embereket, de mindenekelött gyűlöltem , igazán gyűlöltem őket .
Szinte suttogva ejtette az utolsó néhány szót , s hangja furcsán ellágyult ahogy gyülöletéröl beszélt , nyugodtan mégis rémisztő elszántsággal .
– Múlt és jelen szinte már megkülömböztethetetlen , egybefolyik minden . Volt vagy van , nekem már mindegy .
Elgyötört tekintettel nézett rám , mint egy űzött vad .
– Régen halott emberek keresnek meg álmomban … és mellém telepszenek , hogy büntessenek … emberek , akiket gyűlöltem és akiket szerettem .Vádló tekintet melytől rettegek .. kedves arc , meleg mosoly , mely után vágyódom…
Úgy hallgatott el mintha kimerült volna,mintha halálos fáradtság kerítette volna hatalnába.
Próbáltam felfogni zavaros , nehezen követhető szavainak értelmét , de most csak az tűnt szemembe egyértelműen , hogy valami nincs rendben Erikkel . Nem volt normális , ahogy egyik percről a másikra változott hangulata . Teljes közöny után ,bánat , majd alig fékezhető harag követekezett , aztán ismét magába roskadt . Kiszámíthatatlan és követhetetlen volt a legtöbb reakciója . Ami pedig még ennél is jobban aggasztott , múlt és jelen összemosódásáról beszélt . Bele sem mertem gondolni abba , jelenleg micsoda káosz uralkodhat elméjében .