Fantom : Epikrizis Dánia Laura 3.

– Tehetetlen vagyok .- Sóhajtott .- És ez az érzés az őrületbe kerget ! – Jelentette ki megdöbbentően vad indulattal . Hangjában félelmetes harag lüktetett . Erős volt a gyanúm , ezt a megjegyzést nem ilyennek szánta .Maga is megdermedt egy pillanatra , s tulzott hévvel kiejtett szavainak ,köztünk lebegő visszhangját hallgatta . Elképedve láttam , hogy dühös kitörése őt magát is megijesztette . Kék szeme feldultan kereste újra tekintetem . Túlzott idegesség sütött minden pillantásábol . Felállt az ágyról és a kandallóhoz lépett ,de amint odaért fordult is vissza . Fel és le kezdett járkálni , mint aki képtelen egyhelyben maradni . Kétségbeesettnek tűnt , nagyon zavartnak . Egyszer idegesen kapott állarcához , néhány pillanatig halántékához emelte kezét , aztán nyugtalanul engedte le törzse mellé. Rám pillantott , mintha folytatni akarná mondandóját , majd azonnal megondolta magát , hallgatott tovább . Karjait szorosan fonta most össze ,de olyan görcsösen , mint akit borzalmas indulat feszít belülről , s csak így volna képes kordában tartani magát . Néhány pillanatig ilyen feszült testtartással járt a kandallótól az ágyig , mint egy felingerelt vadállat a ketrecében . Viselkedése , most valóban rémisztő volt . Egyértelműen láttszott rajta , hogy ha nem fogná vissza magát még ennél is ijesztőbb volna . Habár arcát nem láthattam , mozdulatai elárulták , milyen keserűen küszködik magával . Minden higgadtságát igyekezett magára eröltetni , elszántan próbált újra nyugodt lenni , de feszültsége csak nem csillapult .
– Nem lehet fogalma afelől, milyen érzés , ha temérdek emlék nyüzsög az agyában.Sejtelme sem lehet erről . – Kezdte hirtelen hátborzongatóan síri hangon .
– Kerge gyorsasággal kavarognak fejemben , mint viharos őszi szélben , a fák elhullajtott levelei . Úgy csaponganak koponyámban a gondolatok , akár az üvegbe zárt éjeli lepkék . Nincs rend , nincs csend . – Mondta még szorosabban fonva össze két karját melkasán , mint aki nagyon szenved .
– Néha úgy érzem , a fejem szétszakad belé ! – Tört ki belölle a harag . Újfent felemelte hangját , feltűnő vehemenciával .
– Az agyvelőmet szétveti az egyre sokasodó, növekvő emlékár!
Hangja megremegtette az ablaktáblákat , s a szívem verése mintha megállt volna egy másodpercre , kihagyott egy dobbanást . Erik most minden eddiginél jobban megrémült tulajdon szavainak erejétől . Olyan volt mintha csak most ébredt volna rá arra , milyen túlfütött indulattal adja elő magát. Ez a felfedezés még zavartabbá tette .
– Most biztosan azt hiszi megháborodtam … – Suttogta maga elé . – Talán így is van … talán már nincs messze az őrület…
E mondat elhangozta után kínos csönd állt be . Elszorult torokkal ültem és néztem rá , azon igyekezve , hogy kiüzzek minden baljóslatú gondolatot fejemből . Mert nem egy aggasztó, fenyegető kép villant elém fellépését figyelemmel követve . Ezen a folyamatosan változó , erősen rapszódikus hangulatú emberen , egyszerűen nem tudtam kiigazodni . Utolsó csüggedt szavait hallva , úgy éreztem nem ülhetek tovább némán .
– Nem szabadna … nem kellene így beszélnie … – Kértem csendesen .
Erik amint kimonftam ezt a néhány szót , felnevetett. Egyszerre kitört belölle a nevetés . Kacagott , de nem jóízüen . Olyan fanyar gúny , olyan éles megvetés csengett hangjában , hogy a hideg futkározott tőle a hátamon .Szörnyű volt , főleg mert tudtam, magát neveti ki , ilyen kegyetlen gúnnyal.
– Igen , sokminden van amit nem kellene elkövetnünk . Még is megtesszük . Késöbb …jóval késöbb , meg ráébredünk arra mkkorát hibáztunk és szánalmasan kesergünk , azon milyen ritka nagy barmok voltunk … – Kezdte megvetően . – Ismerem ezt az érzést … túl jól ismerem ….
Újra a kandallóhoz lépett és a karjára hajtotta a fejét , a párkányra támaszkodva .
Biztos voltam benne , nem azért mondta el mindezt , hogy szánalmat ébresszen bennem , és éreztem , nem örülne , ha tudná , ha látná rajtam , mennyre , milyen kimondhatatlanul sajnálom .
Sokáig hallgatott és én sem bírtam megtörni a csendet . Aztán kiegyenesedett és szeme újra a borítékon járt . Kezébevette , s egy papírt húzott ki belőle . Fehér lapon szépen megformált betűk sorakoztak . Erik futólag végigmérte az írást , s én eközben aggódva fedeztem fel , hogy keze reszket , mintha fogvacogtató hideg rázná egész testét .De ez lehetetlennek tűnt , hiszen a tűz ott égett mellette , nem fázhatott . És nem is fázott . Csak a tehetetlen düh rázta , melyen szinte már alig bírt uralkodni .
– Ez a levél sokat jelent nekem … – Mondta szokatlanul lágy , szelíd hangon . Ám ennek ellenére , mondata befejeztével , hirtelen támadt indulattal összegyűrte a kezében tartott papírt . Legnagyobb ámulatomra , apró galacsinná hajtogatta a levelet , mely állítása szerint számára érték volt ., majd egy mozdulattal , a tűzbe hajította .
– Akkor … most mégis … miért ? – Hebegtem megrökönyödve . Erik nem sietett a válasszal .Végig nézte , hogyan kap lángra a papír , hogyan zsugorodik , töpörödik össze és semmisül meg .
– Mert dühít , elkeserít és nem hagy nyugodni .- Felelte lassan . – És mert örömet okoz , ha látom elpusztulni amit gyülölök . – Suttogta és hangja kegyetlenné vált . – Gyülölöm … mert azé volt akit szerettem … de ez is oly hiábavalo mint bármeik másik próbálkozásom .
– Hiábavaló , mert e levél, minden szava agyamba égett és ott is marad míg meg nem halok .
Sokáog csak állt , mozdulatlanul , akár egy szobor s nem tett egyebet , mint jobb kezét melkasára szorította . Ezt a muzdulatát , még soha sem láttam , de éreztem , nem jelent jót . Olyan volt , mintha attól tartana , szíve nem marad a helyén .
– Múlt néha nagyon sötét árnyakat borít a világra … -Szólalt meg végül végtelennek tetsző idő után . Hangja keserves volt és szokatlanul mélyre váltott . Ha nem tudom , hogy Erik beszél , el sem hiszem , hogy ez az idegen hang az övé .
– Vannak napok , mokor semmi sem képes eloszlatni a sötétséget … ez is egy ilyen átkozott nap … – Szólt halkan és leengette mellére szorított kezét .
– Milyen nehéz is az ilyen fekete éjeleket túl élnem ….
Most már úgy tűnt inkább magával társait , mint velem . Utolsó szabait csak magához intézte . Közelebb lépett a kandallóhoz és valamit hosszasan szemügyre vett , ami váratlanul tűntt fel kezében . Azt a valamit úgy tartotta , hogy a tűz fényénél jól lássa . Egy vékony üvegcsét tartott magaelé . Tűz fénye megcsillant rajta és átsütött átlátszó falain . Félig volt töltve , valami folyadékot láttam benne . Mint a fiola megjelent kezében , kérdezni szerettem volna , de Erik szokatlan viselkedése , úgy összezavart , hogy nem bírtam szólásra nyitni szám .