Félek 1.

Félős vagyok. Ez egy egyszerű, tényszerű megállapítás. Mint általában a nők többsége.

Valami okból úgy adódott, hogy egyedül maradtam éjszakára. Előfordult már többször, és minden alkalommal történt valami, valami olyan, ami majd a frászt hozta rám.

Az első alkalommal, igaz nem is volt egy egész éjszakai egyedüllétről szó, de úgy látszik, nekem pár óra is elég ahhoz, hogy a vér jéggé dermedjen ereimben.
Szeretem a krimit, és mint egy hős, el is kezdem megnézni még akkor is, amikor magam vagyok. A relatív korai órára való tekintettel, az ajtót sem zárom be. Majd, amikor vége lesz, egy cigit még levezetésképpen elpöfékelek, és utána.
Hűvös van, így egy pléddel körbetekerve magam kényelmesen elhelyezkedem. Az ajtó a mellettem helyezkedik el, éppen egy kicsit kell csak a fejem elfordítani, és rálátok. Van jelentősége, ezért írom le pontosan.
Nézem a filmet, izgalmas, már a telefoncsörgésre összerezzenek. Matatok a teló után, látom a kijelzőn, a párom keres.
Felveszem, és azonnal belenyögöm, a frászt hozod rám a csörgéssel. Értetlenül kérdezi. -Miért? Mi van abban ijesztő, hogy csörög egy telefon?
-Mert kirimit nézek, illetve, trhillert, és majdbecsinálokközben.
-Hol vagy?-kérdezem. Nem akarsz hazajönni, és majd holnap kicsit tovább maradni ?
-Minek néz ilyen műsort az, aki így be van rezelve, de igyekszem. – ígéri meg.
Ez a beszélgetés egy pillanat alatt lezajlik, gyorsan le is rázom, nehogy lemaradjak a legizgalmasabb pillanatról.
Átfut rajtam, oké, jön hamarosan, nyugi, mire vége, az álmom már nyugodt lehet.
Pár pillanat múlva, valami csüszmötölést hallok kint a nappaliban.
-Teúristen! Mi ez? – a szám tátva mered a képernyőre, érzem félek… .
-Valaki a lakásban van. Ilyen hamar nem érhet haza a férjem. Vagy szórakozott velem, és a folyosóról hívott fel?
Ezek a gondolatok, már úgy keringnek a fejemben, hogy mozdulatlanul fekszem az ágyban, és csak a fejemet mozdítom, szépen, lassan.
Ahogy az ajtó felé nézek látom, a kilincs lassan lefelé mozdul.
-Jaj Istenen sikítozom magamban, most mi a fene van itt? De az események peregnek tovább.
Szóval, a kilincs lefelé mozdul, a szobában csak a tv fénye, és nyílik az ajtó. Óvatosan, lassan, majd felbukkan egy kar, ahogy belép valaki, és susogó hangot ad egy kabát, aminek sötét színe van.
Én felugrok, és sikítok, most már hangosan…áááááááááááááááááá
A lányom áll velem szemben, látom is, hogy Ő az, de attól még sikonyálok.
Ő is, mert megijedt attól, amit teszek.
Nézünk egymásra pár másodpercig, és mindketten sikítunk hosszan, hangosan, amilyenre csak nő képes.
Majd leroskadom, és pihegek, mi a fenéért kell a frászt rám hozni?
Be kell jönni határozottan a szobába, és kész.-igyekszem határozott lenni. Keresném a borogatást közben a homlokomra.
-Hát azt tettem volna legszivesebben, csak nem akartam igazán zavarni, láttam filmet nézel. De, anya, neked nem szabadna krimit nézni.
Igen kislányom apád is azt mondja , nekem a Vukk-ot szabad néznem , amikor egyedül vagyok. Már a Balu Kapitányt sem, mert az már egy kicsit necces.