Félelmetesen tökéletes vagy

Tudom, hogy csalódtál bennem. Hidd el, én tudom ezt a legjobban…
Nem kérhetlek arra, hogy érts meg, hiszen még én sem értem. De azt tudom, hogy megrémítettél.

Te nem tudhatod, hogy én mennyire vártam, hogy végre láthassalak.
Te nem tudhatod, hogy mennyire tökéletes vagy. Igen! Nekem az vagy.

Tökéletes a hajad. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor a tökéletes hajadba belefúj a szél, vagy hogy milyen lehet, ha megérintem.
Tökéletes az arcod. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes arcod vidám.
Tökéletes a nyakad. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor a tökéletes nyakadhoz érintem a számat.
Tökéletes a kezed. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes kezed fogja az én apró kezemet.
Tökéletes a lábad. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes lábad arra lép, amerre az én lábam. Hogy tudom, egyfelé vezet az utunk.
Tökéletes a füled. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes füled hallgatja a belesuttogott szavaimat.
Tökéletes a szemed. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes szemed pontosan az én szemembe néz. Hogy tudom, arcom fürkészed minden egyes pillanatban.
Tökéletes az orrod. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes orrod olyan közel van hozzám, hogy érzem minden egyes lélegzetvételed. Hogy tudom, ott vagy mellettem nagyon közel.
Tökéletes a tested. Tudd, rengetegszer képzeltem el, milyen lehet, amikor az a tökéletes tested hozzásimul az én testemhez. Hogy magadhoz vonsz, és érzem szíved minden dobbanását. És tudom, hogy ez lenne a kedvenc zeném.
Tökéletes mindened. Kívülről, belülről.
Félelmetesen tökéletes vagy!

És nézz meg engem! Csalódást okoztam neked.
Pedig hidd el, sosem akartalak megbántani, sosem akartam, hogy az gondold, nem érdekelsz engem.
És most még sem tudom megmagyarázni.
Nem érdemellek meg. Sem most, sem máskor.
És bár csak elképzeltem a veled töltött perceket, mégis életem legszebb percei voltak.
Ott vagy minden gondolatomban. Minden kiejtett mondatomban. Minden lélegzetvételemben.
Minden egyes elsuttogott szavamban. Igen, ott vagy!
Ha lefekszem, rád gondolok. Ha felkelek, téged látlak.

És végül, tökéletesek az ajkaid. Tudd, rengetegszer képzeltem el, ahogy arra a két tökéletes ajkadra tapasztom az enyémet. Hogy az a két tökéletes ajkad azért mozdul, mert hozzám szól.
Hogy tudom, vagyok valakié.
Hogy tudom, ragaszkodhatok valakihez. Végre nem egy pulóverhez, nem egy emlékhez.
Hanem a bőröd illatához, a szád ízéhez, a hangodhoz, az érintésedhez.
Hozzád!