Fellángolás 10 / 15

A deszkák mögött egy üreg tátongott, s benne egy patkányok által megrágott emberi test hevert.

Ezek a jószágok csak futkostak a csontváz és a mögötte lévő rés között. A nő felsikoltott a látványtól, még a férfit is megviselte a lerágott emberi test látványa.

Neki indultak, hogy megnézzék milyen üreg, van ott, talán a szabadulásuk napja is felvirradt.

Már minden porcikájuk fájt, de csak araszoltak a nyílás felé. Az undorukon túllépve, benéztek, s elégedetten állapították meg, hogy akkora a nyílás, hogy kiférnek rajta.

Csak éppen a tetemet kellett valahogy elrugdalni az útjukból. Ez volt a nehezebb, mert csak a lábukkal tudták odébb lökni, de ahhoz meg kellett fordulniuk, hogy a lábuk arra felé legyen.

Sikerült a művelet, a test elkerült a nyílástól. Észrevették, hogy az egyik eldőlt deszkából kiáll egy szög, arra fordultak és elkezdték a kötelet reszelgetni a szöggel.

Nagyon nehezen ment, de végül mégis sikerült. Ütött a szabadulás órája, el volt gémberedve a kezük, a lábuk, de mentek, minél előbb kijussanak onnan.

Először Barnabás mászott be, és egy folyosón találta magát, majd szólt a nőnek, hogy kövesse. A folyosó egy udvari szobához vezetett, melynek ajtaját megette az idő vasfoga.

Mindenhol nyílások, lyukak éktelenítették a valamikor szebb napokat látott ajtót. Könnyedén kilökték és végre friss levegőn voltak. Viszont azt sem tudták merre járnak.

Mentek, amíg el nem értek egy utat. Ott megálltak pihenni, nagyon elfáradtak., egyszer csak autózajt hallottak, leintették és felvette őket. Mondta a nő vigye egy kórházhoz, hogy Barnabást kivizsgáltassa, mert hogy emlékezetkiesése van.

A sofőr kérdezgette őket, mit keresnek errefelé, mikor alig jár erre valaki, mióta bezárták a vágóhidat. Azt beszélik valamilyen őrült doktor költözött oda, de senki nem mer arra menni, mert rossz híre van.

s ahogy hátrafordult félrehúzta a kormányt és felborultak. Barnabás, ahogy kiesett beverte a fejét és elájult.

Először a sofőr tért magához, mindjárt kereste útitársait, a nő nem messze feküdt tőle, odament és elnézte a sápadt, de szép arcot.

Milyen jó az alakja, ahogy itt fekszik, eszébe jutott a saját felesége. Valamikor nagyon csinos asszony volt, ám mára már egy magára nem adó, lompos, örökké zsémbelődő, morcos asszony várta, aki még arra is lusta volt, hogy egy normális göncöt vegyen magára, mindig úgy járt otthon, mint egy madárijesztő.

A madarakat ugyan nem ijesztette el, viszont a barátokat igen, nem járt már senki hozzájuk, csak ő dolgozott az asszony meg vezette a háztartást, és csak dohogott a sorsa miatt.

Nem is nagy kedve volt hazamenni, a napi fáradság után nem hiányzott neki az ingyen cirkusz.

Ahogy így tépelődött a nő is kezdett magához térni, kinyitotta szép barna szemeit, és a sofőrt látta, ahogy feléje hajol.

-Mi történt?- kérdezte

-Felborultunk-válaszolta a sofőr.

-Barnabás?- jutott az asszony eszébe.

-Nem tudom –válaszolta a sofőr, keressük meg! Felsegítette és elindultak megkeresni a férfit.

-Jézusom-sikoltott fel a nő…

Folyt. köv.