Fellángolás 2/ 15

Fellángolás. 2 .rész.

A férfi illata, charme-os kinézete teljesen elbódította. A házimunkát is unalmas egykedvűséggel végezte, gondolatai a délceg alakján és izzó tekintetén járt. Lányai érkezése az oviból, ez zökkentette ki az ábrándozásából.

-Szevasztok kicsikéim!- köszöntötte a két kis angyalarcú kisleányt.

-Szia Mami- mondta egyszerre a két kicsi.

Most teljesen megfeledkezett mindenről, mert a gyerekei voltak az élete.
A férje már egyre kevesebbet járt haza, minden idejét a haverok, nők és az ital foglalta le. Most már nem is bánta, legalább nyugtuk van tőle, nem ordítozik részegen, nem dobál mindent, ami a keze-ügyébe kerül. Nem teszi tönkre a picik lelkivilágát.

Már elpakolta a lányok oviból levetett ruháját, és beküldte őket a szobájukba játszani, amikor csengettek. Vajon ki lehet morfondírozott magában és kinyitotta az ajtót.

-Bocsánatot kérek a késői zavarásért- és ott állt az ajtóban- Ő- ismét testhez simuló farmernadrágban és fehér pólóban, szeme, mint a fekete gyémánt úgy izzott.

-A nő elgyengült, szíve olyan hangosan kalapált, hogy azt hitte Barnabás is hallja. A gyomra görcsbe rándult, alig tudta kinyögni.

-Jó estét!- A férfi varázslatos mosolya egy kicsit helyrebillentette lelki egyensúlyát.

-Jöjjön be!- majdnem hang nélkül jött ki a száján.

-Köszönöm, nem akarok zavarni, de annyit szeretnék kérni Öntől, nem tudnánk holnap délelőtt találkozni?

Hogy bemutasson a háztömb lakóinak, s utána meghívom egy sütire a cukrászdába a kedvességéért!
Persze tekintete majdnem felfalta az asszonyt.

-Hümmm… gondolta… nagyon édes, imádni-való és milyen riadt, mint egy őzike. S csak mosolygott azzal az elragadó mosolyával.

-Az nő agyán pillanatok alatt átfutott eddigi elfuserált élete, a lányok úgy is oviba lesznek, miért ne…

-Hangosan csak ennyit mondott: -Nincs senki az irodából, aki ezt megtehetné? De ahogy kimondta, mindjárt meg is bánta, mi lesz, ha mégsem találkoznak?

-Biztos lenne, mondta Barnabás, de én azt szeretném, ha Ön kísérne el.

Az asszony arca kigyúlt, tekintete lázasan csillogott, ettől az őszinteségtől.
Minden tagjában, mintha villám járt volna, bizsergett, gyengének érezte magát, és úgy szerette volna, ha a férfi átkarolja és csókolja, csókolja és csókolja.

– Csak nézte a férfi is és olyan szívesen magához vonta volna, de nem akarta elriasztani. -Hangosan csak ennyit mondott ő is: Nos, akkor számíthatok Önre?

-Hány órakor?

-Kilencre itt leszek – mondta Barnabás és jó éjt kívánva már el is tűnt az ajtóból.

A nő csak állt ott, lenyűgözve, piruló orcával és lüktető szívével. Becsukta az ajtót, s szinte betántorgott a szobába. Ilyent még nem érzett, maga előtt látta a férfi sportos alakját, izzó szemét és arra gondolt, ebbe a fekete szempárba örökre beleesett.
Kicsit összeszedte magát, bement a lányokhoz elvitte őket megfürdetni, s mintha álomvilágba élt volna, mindenhol Barnabás arcát látta. A kislányokat lefektette és átadta magát az álmodozásnak… és várta a holnapot…

Folyt. köv.