Feltámadás

A földön fekvő nő nehézkesen mozdult meg. Feltápászkodott a vackáról. A másik sarokban fekvő alakot nézte. Megismerte a férfit, aki elég gyakran töltötte itt az éjszakát. Meglehetősen jó viszonyban voltak, gyakran segítettek egymásnak. Néha elbeszélgettek, meséltek egymásnak a régi szép időkről. Amikor nagyon megkívánta, lefeküdt a férfival. De ennél tovább nem jutottak, és ez valahogy mindkettőjüknek megfelelt.
Azt tudta, hogy a férfinek családja, felnőtt lánya van. Tavaly karácsonykor össze is akadt a lányával, ami nagyon megviselte.
A nőnek nem volt senkije. A gyermeke apja, a szülés után nem sokkal elhagyta, azóta nem is hallott felőle semmit. Ezt követően a kislányának élt, és amikor egy súlyos betegség következtében elvesztette, végkép kiszaladt a lába alól a talaj. Inni kezdet, kirúgták a munkahelyéről, majd nem sokkal később a lakásából is kitették. Az utca lett az otthona, a hajléktalan társai a családja. Valamikor nagyon mutatós nő volt, megfordultak utána a férfiak.
Tudta, ha lehetősége volna ma is csinos, és vonzó tudna lenni. De minek, és főleg kinek?

Húsvét hétfő volt. A nőnek önkéntelenül a régi húsvéti ünnepek jutottak eszébe. A gyermekkori kalácsos, kölni illatú húsvétok. A párja csacska locsoló versei. A kislánya gurgulázó nevetése, ahogy egyik, másik ismerőse mókásan verselve meglocsolta a kislányt. Szeme könnybe lábadt az emlékektől.
– Ma biztos nem locsol meg senki. – Monda magának szomorkásan. – Lehet, hogy engem soha többé nem locsol meg senki.
– Ha megfelel, én meglocsollak, ahol csak akarod. – A nő csak most vette észre, hogy a férfi is felébredt és őt nézi.
– Van is neked kölnid a locsoláshoz? Mert most csak húsvéti locsolásra vágyom, te vén kujon.
– Van! Igen is van. Sőt ennél sokkal több is van. Lehetőség, hogy kitörjünk innen. Feltámadjunk. Ehhez az kell, hogy legyél a feleségem.
– Meg vagy örülve? Vagy tegnap stikában valahonnan piát szereztél? Rám meg nem is gondoltál, bevedelted az egészet egyedül.
– Se egyik, se másik. Komolyan beszélek. Legelőször meglocsollak, utána megmondom, miért kellene, hogy a feleségem legyél és hogyan fogunk feltámadni. Azzal a férfi felkelt, megállt a nő előtt és egy régen hallott locsoló versike kíséretében az üveg jó részét a nő fejére zúdította. Utána felhúzta magához, és a legnagyobb meglepetésére szájon csókolta.
A nő annyira meglepődött, hogy tiltakozni is elfelejtett. Mire a tudatáig jutott, hogy mi is történt vele, az agya helyett az ösztönei vették át az irányítást. Az idejét sem tudta, mikor csókolták meg utoljára, és most melegség öntötte el a testét.
Hosszú forró csók után pihegve kibontakozott a férfi ölelő karjaiból és csak most jutott el a tudatáig, hogy a férfin nem a megszokott ruha van. Normális és tisztának mondható öltözéket viszel. Arca sem borostás és a megszokott izzadság szag helyett arcszesz illatát érzi.
– Hát te? Hát ez? Honnan van, és főleg miből? – Dadogta a nő.
– Mondtam, hogy feltámadunk, vagy nem?
– Körmenet is lesz, vaze?
– Lesz bizony, vaze! Annak végén lesz a feltámadásunk.
– Mond, már meg mi van. Ne szórakozz velem. – Ripakodott a férfira a nő.
A férfi a zsebébe nyúlt és egy újságlapot vett elő, kihajtogatta és oda adta a nőnek.
– Tessék olvasd el!
– Mi a szar ez?
– Ne kérdezősködj, olvasd el. – Mordult rá a férfi.
A nő elkezdte olvasni a megjelölt hirdetést.

Budai villába keresünk, gyermektelen házaspárt. A házaspár feladata a háztartás vezetése és minden a ház körül adódó munka elvégzése. Amit biztosítunk: szállás, bejelentett állás.
Jelige: sürgős

– Majd pont minket várnak? – Kérdezte a nő nem kis kétellyel a hangjában. És te még csak, csak megfelelsz, most, hogy kiöltöztél, de én hogy menjek oda ezekben a rongyokban.
A férfi a vackához ment előkotort egy szatyrot és a nő kezébe nyomta. A nő belenézett, és egyenként elkezdte kivenni a láthatóan használt, de tiszta és jó állapotú ruhaneműket.
– Honnan van ez? – Kérdezte a nő.
– Vettem!
– Jó, de miből? Honnan volt rá pénzed?
– Emlékszel? Meséltem, hogy tavaly karácsonykor találkoztam a lányommal. Akkor nagyon megalázónak éreztem, ahogy pénzt adott nekem. És főleg a körülmények, ahogyan adta. Szét is akartam tépni, de te lebeszéltél róla. Abból a pénzből vettem. Öltözz át, elmegyünk megebédelünk, és utána jelentkezünk az álláshirdetésre.
– Jó de akkor fordulj el. – Kérlelte a nő.
– De szemérmes lettél. – Elfelejtetted, hogy a feleségem vagy? Még akkor is, ha hivatalos papírunk nincs is róla.
A nő nem tudott mit tenni, kénytelen volt a férfi kutató szemei előtt átöltözni. Élvezte a tiszta és kényelmes ruhát, azt, hogy bakancs helyett igazi női cipő van a lábán. Amikor elkészült újabb meglepetés érte. A férfi egy retikült adott neki, amiben még egy apró tükröt és szemceruzát is talált. A tükörbeli látványa boldogsággal töltötte el. Újra nőnek érezte magát.

Megebédeltek egy olcsó gyorsbüfében és megindultak a megadott címre. Menetközben a férfi elmondta, hogy pénteken felhívta a kiadót, ott adták meg a hirdető telefonszámát. Amikor felhívta a hirdetőt, egy energikus női hang közölte vele, hogy bár több jelentkező is van, az állás még nincs betöltve, de minél hamarabb, akár húsvét délután is mehetnek, mert nagyon sürgős.
A férfi kiokosította a nőt, ha valamiben bizonytalan, inkább mondja azt, hogy ilyen ügyekben a férjem dönt.

Csöngetésükre két hatalmas kutya vad ugatással rohant a kerítéshez.
– Helyetekre! – Parancsolt a kutyákra egy minden izében hivalkodó nő, és a férfi megismerte a hangját. Vele beszélt telefonon.
– Jó napot kívánok, az álláshirdetésre jöttünk.
– Jöjjenek be. – A tulajdonosnő hangja parancsoló, kissé leereszkedő volt.

A nő röviden, ellentmondást nem tűrő határozottsággal mondta el a kötelességeket és az általa nyújtott juttatásokat. A fizetés valójában megalázóan alacsony volt, amiből még levonásra került a szállás és a koszt is. Valószínűleg ez az alacsony összeg volt, ami miatt eddig nem talált senkit, akinek megfelelt volna az állás. A két embernek azonban ez maga volt a mennyország. Az, hogy minden nap ágyban alhatnak, és normális ételt ehetnek, azt jelentette, hogy nincs olyan feltétel, amit el ne fogadnának.

– De hiszen maguk nem is házasok. És, lakcíműk sincs. – Csattant fel a tulajdonosnő meglepett hangja. Hogy alkalmazzam magukat?
– Élettársak vagyunk. – Válaszolta a férfi. Eddig egy barátomnál laktunk, ahonnan el kellett jönni, és mivel itt nem kértek cserelakást ezért is jelentkeztünk. Nekünk legalább olyan sürgős ez az állás, mint önnek asszonyom.
– Nem tetszik ez nekem. – Ingatta a fejét a tulajdonosnő. – Hogyan bízzak meg önökben? Meg kell ezt még jól gondolnom, megbeszélni a férjemmel, de ő csak egy hét múlva jön, haza. Külföldön van.
A nő megijedt. Mi lesz, ha mégsem kapják meg az állást. Eddig, mint egy álom olyan volt minden, szinte el sem akarta hinni. És most hirtelen visszacsöppent a valóságba. A realitás az, hogy a tulajdonosnő helyében ő is kételkedne. Mivel lehetne meggyőzni őt?

A töprengéséből a férfi zökkentette ki. Felállt és odament a tulajdonosnőhöz.
– Bocsásson meg asszonyom, természetesen megértem a kétségeit. Ennem ellenére, vagy talán éppen ezért engedje meg, hogy húsvét lévén meglocsoljam. – Ezzel előráncigálta zsebéből a parfümös üveget és a reggel hallott esetlen versike kíséretében meglocsolta a tulajdonosnőt. Majd lehajolt és megcsókolt a meglepődötten pislogó nő kezét.
A tulajdonosnő némi habozás után jóízű nevetésben tört ki.

– Rendben van. Önöké az állás. Három hónap próbaidőt kapnak.