Féltékenység..

A hintó megállt a kastély felé vezető úton. Kiszállt egy öregedő forma úriember, ősz hajában látható dohányfüst színnel. Jólöltözött volt, bár nem feltűnően. Viszont gyorsan eltűnt a fák között. Az erdő elnyelte meglepően fürge alakját egy pillanat alatt. Ha nem tudnám, hogy tapasztalt vadász, azt hinném, hogy egy fiatalember. Olyan rugalmasan, mint egy fiatal szarvas a kastély felé vette az irányt, pedig a bokrok és fák igen sűrűn zárták néhol az utat. Talán nem is volt út, de lehajolva, s átugorva akadályokat, mint egy vadászkutya söpört végig, míg csak meg nem pillantotta a kastély oldalát. Itt keresni kezdett valamit, majd nyikorgó hang hallatszott, és eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
– A terem méretű helyiségben megterítve állt a hatalmas asztal. Gyertyák álltak rajta. A személyzet a konyhában sürgölődött, hogy készen legyenek mindennel. Egyszer csak egy kattanás hallatszott, s a terem végében álló kandalló oldala kinyílt. Az asztalhoz suhanó árny elővett egy üvegcsét, és a tartalmából kiöntött három pohárba…
Mintha tudta volna az ülésrendet..furcsamód. Még fél perc sem telt el, s már újra a nyirkos, pókhálós folyosón volt, és tempósan haladt…jól láthatott a sötétben.
– Aznap érdekes dolgok történtek…
Mikor a vendégek felálltak az asztaluktól, még egy órát beszélgetéssel, és zenehallgatással töltöttek, majd mindenki a szobájába tért aludni…
Aki jobban hegyezi a fülét, hallhatta, hogy három szobában heves vita zajlott.
A párok erős érzelmekről tettek tanúbizonyságot. Aki hallja biztos lehetett volna benne, hogy ezek az emberek féltékenységi vitákat folytattak.