Fogadalmak

A dolgozószobája még nem is melegedett át igazából, mégis befészkelte magát a karosszékbe, mert az éjszaka kellős közepén felébredve, gondolatai szárnyalni kezdtek. Újév, új köntösben minden. Minden? Lehetne is akár, de ez nem annyira egyszerű. Eszébe jutott egy szó. Fogadalom. No, csak tudjon elszenderedni, majd aludni egy hosszút. Reggel nekiveselkedik a fogadalmak megrajzolásához.

Egyelőre, nagyon széles, és tág a tér, gondolatai körül. Az eszébe ötlik, hogy tavaly, volt több olyan alkalom, amikor eszébe jutott, egy-egy esemény alkalmával, hogy jövőre másként tesz dolgokat. Megpróbálja egy olyan irányba terelni dolgait, amely segít, a mind nehezebbé váló életet kissé átütemezve könnyebbé tenni. Ez már egy fogadalom volt részéről. A felkészülés idejének, tehát vége.

Január első napjai itt lépkednek előtte. A csapból is az folyik, hogy megfogadom, fogadalmat tettem, teszek…

Nehéz ügy. Illik betartani egy elhatározást, pláne, amikor saját magunknak állítunk fel valami olyasmit, ami változást ígérhet.
Valahol, ha mélyen belegondolunk, egy célkitűzés féle, hiszen eredményt várunk ettől a dologtól. Mindegy mi is az a fogadalom, célba kell érni vele. Másként fabatkát sem ér az egész. Mi kell mindehhez?

Elsősorban fel kell térképezni a jelenlegi helyzetet, és a lehetőségeket. Egy tól-ig határt. Semmi álmodozást beleilleszteni, csak kalkulálni a valósággal. Két jelképes üveggömbbe rakosgatni a jelent, és a változtatás lehetőségét. Abból, ami rendelkezésre áll.

Olyan okoskodás féle ez az egész, hiszen a jövedelem nem változik jelentősen. Az árak, mivel olyan szabadok, hogy szárnyalhatnak, biztosan fölfelé kapaszkodnak, és a rezsi sem akar nyugalmi helyzetben maradni. Ami restancia, az restancia. Mese nincs, be kell érnie időben a megfelelő szolgáltatóhoz.

Akkor mennyi is, az annyi? A maradék. Kinél így, kinél úgy alakul.

Eszembe jut, amikor vásárolni indulok, és elmerengve nézem a kasszához közeledve várakozás közben, a bevásárlókocsikat, hogy bizony némelykor úgy istenigazából meg vannak rakva. Hipermarket pszichológia, mindent egy helyen kínálva csábítanak. Nem véletlenül.

Itt lehetne változtatni annak, aki szívére teszi a kezét, és belátja, belekerül a vásárolni való közé, olyan dolog is, ami nélkül könnyedén meglennénk, ha nem mosolyogna csábosan felénk, és csak legyintenénk rá. Apropó! Fizetés körüli napokban, amikor még ropog, nagyobb bankjegy a pénztárcába a hajlam erősebb.
A ruházkodás is manapság megváltozott. A Kínai boltok megnövekedése, csábító olcsóságai belevarázsolnak a kosárba egynél több árucikket, akár duplázva is a felsőt, nadrágot.

Lehet spórolni a mindennapi vásárlások alkalmával. Csak okosan, csábulás nélkül. A receptet ki-ki állítsa össze. Hiszen, az anyagi lehetőség egyénenként változó.

Hallani a dohányosokat. „Mától nem cigizem, mától töltöm a cigit” stb. Ez is oly sok esetben fellángolás. De aki kimondja, tegye is meg. Vizsga! Senki másnak, mint saját magunknak.
„Lefogyok, nem zabálok annyit, nem iszom alkoholt, sportolok többet.”- Ezek is divat szlogenek, így év elején.

Szerinte változtatni, fogadalmak nélkül is lehet, csendben. Kezd meleg lenni körülötte a szoba. A klaviatúrán is ütemesebben kattognának a betűk, de minek? Mi értelme van?

Egyet azért megtesz. A fém kétszázast, amit visszakapott a boltban, egy nem átlátszó cserépedénybe rakja. Év végéig nem számolja meg. Próbatétel, egy kis „buli”.