Fordítva

Betuszkoltam egy százast a bevásárló kocsi erre kiképzett résébe. Kirángattam a többi közül. Nem voltak nagy elképzeléseim, csak Maszatkának, (Ő a cicám) akartam némi csirkemájat venni. Belátom, hogy jobban illene rá a Maszat elnevezés, hisz, a kb.1 éves lányka, figyelemre méltóan hatalmas cicus. Óriás hátsó lábára állva, felegyenesedik, és percekig képes szurikáta pozicióban várni arra, hogy elkaphasson egy magasabb bokron lévő legyet.

Kértem 15 deka csirkemájat, és mivel tele voltam segítő szándékkal, megjegyeztem, hogy nem baj, ha kicsit több lesz,… vagy kevesebb. Miközben a hölgyemény a nylon zacsiba pakolászta a májdarabkákat, elméláztam.
– 27 – hirdette ki az eredményt.
– Mi 27? – találtam vissza a való világba.
– Deka. – volt a kissé sértődött válasz.
– Próbálkozzunk közelíteni a 15-höz.- javasoltam.
– 19 – hallom a következő licitet.
Már nyitom is a szám, hogy a 19 még mindig közelebb van a 20-hoz, mint a 15-höz, de meggondoltam magam. Végül is egész jól letornászta, arról nem is beszélve, hogyha elsőre nem értette meg a lényeget, harmadszorra már amúgy sem fogja. Inkább arra fókuszáltam, hogy Maszat(ka)miképp fog hörögni és pörögni, ha közelítek felé a májjal teli tálkájával.

Hirtelen eszembe jutott, hogy vennem kéne még, egy darab paprikát, mégpedig nem is akármilyet, hanem olyat, amelyik kerek és piros.
A zöldséges részlegen átszervezés történt. Már, nem eladó mérte le a kiválasztott terméket, hanem felszereltek két, kódokkal ellátott mérleget. Nem gond, hisz már találkoztam ezzel a módszerrel, még csodálkoztam is, hogy itt még nem vezették be.
Sokféle paprika sorakozott a „placcon”. Hosszúkás, kerek, sárga, piros…legalább 6-8 féle. Fölöttük a plafonról egy tábla lógott, melyen felsorolták fantázianeveiket és a kódszámot. Tanulmányoztam egy darabig, és megakadt a szemem a pritamin elnevezésen. Nekem ugyan elsőre a paradicsom(paprika) név villant be, de gondoltam, ez is olyan, mint az utcanevek. (Erős felindulásból elneveznek egy utcát, majd ugyanebből a felindulásból, egy idő után, átnevezik.)
Úgy tűnt, hogy az áru írott formáját megtaláltam. Immár, csak be kellett volna azonosítanom. Megvizsgálván a lehetőségeket, nem találtam formára és színre megfelelőt. Átmentem a túloldalra, és jól tettem, hogy átmentem, mert ott volt. Szép rendezett kupacban. Miközben elsétáltam a mérleghez, azon morfondíroztam, hogy a pritamin elnevezés, marketing szempontból sokkal szerencsésebb (bármit is jelentsen), mint a „paradicsom”, mert van egy enyhe, sejtelmes felhangja…
Mértem volna a – nem kevés kreativitás után – megszerzett paprikámat, ám, a kódon szereplő képen két darab, sárga, hosszúkás paprika „ábrázolódott.” Elbizonytalanodtam. Eközben feltorlódott mögöttem sor. Ecseteltem a problémámat az ott sertepertélő eladónak, aki bíztatott, hogy nyomjam csak meg nyugodtan a gombot, mert ez, Az.
Bánatomban elmeséltem neki, hogy a fentről lelógatott fantázia nevek közül, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a kódot, különösen akkor, ha a fénykép is dezinformál, sőt az áru sincs a helyén.. Meglepő választ kaptam. Miszerint:
– Az EMBERnek tudnia kell, hogy mit akar vásárolni!
Hogy ez, mennyire így van! Télleg!
Persze nem ártana egy kis segítség az üzlet részéről sem, de már akkor tudtam, hogy az, itt, sosem fog bekövetkezni.
(Talán, – ha véletlenül is -, szembetalálkozik a szolgáltató ágazat egyszer a fejével, elképzelhető, hogy többé nem téveszti össze azt, a ló hátsójával…)
Ebben reménykedek, igaz, hogy már évtizedek óta…

Az már meg sem lepett, hogy az egyik ”világhírű” gyorsétterem falán, a hatalmas, színes fénykép, az általam ebédre kiválasztott menüről, és az alatta található szöveg, semmiféle viszonyban nem volt egymással. Mint arról felvilágosítást kaptam, a szöveg egy MÁSIK menühöz tartozik. (Amiről nincs fénykép.)

(Tévedtem! Már szó sincs arról, hogy fordítva ülnének a lovon. Vagy olyan magasan, vagy olyan alacsonyan helyezkednek el, hogy esélyük sincs megpillantani akárcsak a hátsóját is…)