Néhány nap óta figyelek egy galambot, ami újra és újra visszatér a szomszédos házhoz. Arra lettem figyelmes, hogy egy ablakpárkányon ülve fura hangot hallat. Először azt hittem csuklik, de egy madár és a csuklás! Nem burukkolt, nem turbékolt, hanem szaggatott, mély "rukk", vagy "hukk" hangokat adott. Átszállt az egyik erkély korlátjára, és ott is csak mondta a magáét galambnyelven. Vajon miről beszélhet, miről panaszkodhat? Nekem szomorkásnak tűnt e a hang.
Ismeretes, hogy a galamb fontos szereplője a népmeséknek, mondáknak, s a művészetekben is nagy szerepe van. Sok fáma kering Aphrodité születéséről. Például ez az egyik: A görög mitológiában Aphrodité egy fehér galamb által kiköltött tojásból született, s ezáltal a madár a szerelem istennőjének madara lett. Így a galambokat a szerelem és a szabadság madarának is tartják. Nincsenek egyedül, csak társaságban érzik jól magukat, s ők választják ki a párjukat.
Nos, az én galambfim is társaságra áhítozott. Ezért adta ki ezeket az érdekes hangokat, így közölte a galambhölgyekkel hogy társra, szerelemre vágyik. Ezt abból gondolom, hogy a háztetőn üldögélt egy másik galamb. Az általam figyelt madár átreppent hozzá, és csókkal köszöntötte. Mint a filmekben. Csőröztek. Valóságos szívalak rajzolódott ki a nyakuk és az összeérő csőrük közt. Gondoltam, galambházasságról, galambnászról lesz itt szó! Tanúja lehetek egy bimbózó szerelem kibontakozásának. Érdeklődéssel figyeltem a fejleményeket.
Átcsalta a megismert galambot az erkély korlátjára. Itt régóta nincs mozgás, mert a tulajdonos külföldön tartózkodik. Turbékolva üdvözölte és közölte párjával, hogy ez itt pont jó fészekrakó hely lesz. A másik madár kérette magát, nem szállt be a lakatlan erkélyre, csak egykedvűen üldögélt a korláton, nézelődött, forgatta a fejét erre-arra. Gondolom várta, hogy egy kicsit még udvaroljon neki az én galambkomám, hisz kell a romantika még a galamboknál is, nem lehet csak úgy nekiesni a dolgoknak! Egy galambúrhölgy ilyenre is ad.
Galamburaság csalogatta a galambhölgyet, turbékolt, burukkolt, de mindhiába. Az csak üldögélt a korláton, báván. Reménytelen szerelem? Az én "hukk" hangot adó galambom egyszer csak megunta, és huss! Elrepült tisztes távolságba, és onnan nézett vissza szomorúan. Megsajnáltam. Nem tudom lesz-e folytatás?
Éberen figyelek, hátha kiteljesedik a galamb-szerelem.
16 hozzászólás
Kedves hundido!
Jaj, de kedves írás. Arra nem gondoltál, lehet, hogy a hölgynek nem tetszik fiú? Akkor hiába minden udvarlás. 🙂
Mindenesetre figyelj éberen, és értesíts a fejleményekről. 🙂
Szeretettel,
Ida
Szia!
Igaza. lehet, hogy nem jön be neki a a galambfi! Képzeld, ma is láttam őket, nagyon szerelmesen csőröztek, de a lány ma sem szállt be az erkélyre! 🙂 Sikerült fotót is készítenem arról,. amint összebújtak a tetőn. Persze, csak remélem, hogy a fiú, nem egy másik galambleányzónál próbálkozott, csak nem olyan csélcsap! Üdv hundido
Kedves Katalin!
Nagyon jó címet adtál novelládnak, és különleges jó a téma is. Úgy látszik, náluk is fontos
a szerelem, kár csak az embereknél.
Én is nagyon várom a folytatást, azonban kedden elutazom, ha addig nem folytatod, akkor
csak nagy-sokára fogom megtudni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszi, hogy elolvastad. A galambrománc alakul, látom őket folyton puszilgatják egymást, gondolom hamarosan jön a fészekrakás. Erről írni már nem hiszem, hogy fogok. Nézem őket és örülök, ha beteljesedik a szerelmük és lesznek fiókák. üdv hundido
Kedves hundido!
Ez igazán izgalmas kaland. Egyrészt a galambok részéről, hogy vajon sikerül-e a galambfinak a udvarlás, másrészt nekünk, akik drukkolunk nekik. Tetszik az írásod.
Szeretettel: Klári
Szia!
Köszi, hogy elolvastad. Máig figyelem őket, édesen turbékolnak az erkély korlátján, és biztos meglesz a szerelem gyümölcsei is, egy kis fiióka. üdv hundido
Szia
Ezek a galambok.Fura egy jószágok.Érdekes volt
Ági
Szia!
Köszi, hogy elolvastad. Érdekes az állatvilág is, az biztos 🙂
üdv hundido
Szia!
Köszi, hogy elolvastad. A galambrománc alakulgat. üdv hundido
Kedves hundido!
´
Nagyon érdekes,ötletes!
Szeretettel:sailor
Kedves Katalin!
Én egy kis mesére számítottam tőled! Ugye milyen furák a beidegződések? Ahányszor elkezdem olvasni egy alkotásodat, meg sem nézem a műfajt, mert úgy gondolom mesét olvasok… 😉
Nálunk rengeteg galamb van, de én nem kedvelem őket. Veszekedősek, verekedősek, tetvesek, betegségeket terjesztenek, és mindent összepiszkolnak.
Ha látok egy ragadozó madarat az égen valahol útközben, felkiabálom nekik a címünket, és meghívom galamb pecsenyére. 🙁
Egyes városok elkeseredésükben már fogamzás gátlóval kezelt táplálékot adnak nekik, hogy ne szaporodjanak. Talán a te történetedben lévő galamb hölgy is ebből evett. 😀
Judit
Szia!
Jót mulattam a hozzászólásodon! A galambok nekem sem a szívem csücskei, de ez a jelenet megfogott és azóta láttam, hogy beköltöztek az erkélyre( a tulaj nagy örömére). Köszi, hogy elolvastad. üdv hundido
Nagyon bájos írás kedves Hundido!
Várj csak…beteljesedik még az a galambszerelem:)))
Szeretettel olvastam
Ica
Szia!
köszi, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet. És igen! Beteljesedett a szerelmük. Bár remélem a fiú nem cserélte a lány partnerét, mert az jó sokáig nem állt kötélnek 🙂 üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Jó kis történet. Mondhatom azt is, hogy a téma az utcán hever, vagy akár az ablakpárkányon burukkol. 🙂
Rengeteget lehet tanulni az állatoktól, például hűséget, kedvességet, szeretetet, kitartást…
Nekem ez jutott eszembe először, amikor elolvastam a prózádat.
Örülök, hogy megírtad a gondolataidat, mert nekem mindig hasznosak ezek a morfondírozások, mivel kiveszem belőlük az emberi dolgokat. Azokat, amelyektől mi is jobbá válhatunk.
Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Köszi, hogy elolvastad. Ez csak egy kis szösszenet, hogy milyen érdekes is az állatvilág. A furcsa hang hallgatása indította el az egészet. Érdekes volt megfigyelni őket, aranyosak voltak. üdv hudido