Gerald Butler : 1. Szakáll , óra , levél

1. rész

Szakáll , óra , levél

-Csör !… Csörr !- csengett a vekker – Csörr!Csörrr!- még mindig nem hagyta abba , mire a nyugodtan és mélyen alvó Gerald szemei riadtan pattantak fel .
– Jönnek a Perzsák !- ordította torkaszakadtából és hirtelen , ágyából kiugorva , tigrisbukfencben egy asztal mögé vetette magát .
– Falanxba rendeződj ! – hallatszott a határozott parancs az asztal felől .
– Csör! Csörr! – csak az óra felelt . Gerry óvatosan kikukucskált az asztallap mögül.
Mikor körbe nézett észbe kapott.
– A fenébe ! – mordult fel – Ez a film az agyamra megy ! – ismerte be , mikor ráeszmélt , hogy egyedül van és a közelben egyetlen spártai sem tartózkodik …
Igen a katonák a forgatáson maradtak …
– Hülye leszek ha még egy ilyen filmbe beszállok … Ebből a királyos … hadvezéres dologból nehezemre esik kimászni …- motyogta az orra alatt , miközben feltápászkodott a földről és néhány hatalmas ásítás közben lekapcsolta az órát .- A sisak meg az ilyen királyi dolgok jól állnak nekem, az igaz , de … az a szakáll , kicsit olyan Mikulásos megjelenést kölcsönzött nekem .
„Bár a szakálltól nem látszott hogy fogszabályzó kéne” – tűnődött magában és ránézett az órára .
A vekker nem élte túl azt az ütést , amit Gerald mért rá , mikor megpillantotta , hogy fél tizenkettő is el múlt már . Gerry arra nem számított igazán , hogy az órát működtető rúgók , melyek az ütés hatására kicsapódtak a vekkerből , feléje száguldanak .
De mivel észnél volt, és megőrizte hidegvérét , egy könnyű mozdulattal kikerülte a lövedékekként süvítő rugók támadását .
– Na tessék ! – sziszegte dühödten – Szétvertem az órát , megint ! – közelebb hajolt a héten összetört órák roncshalmazához . Az egyiket , mely a legrosszabb állapotban volt , egész közelről szemügyre vette . Hirtelen , minden figyelmeztetés nélkül , a ramaty óra percmutatója is támadásba lendült , egyenesen Gerry jobb szemébe csapódott .
– A szemem !!! – ordított fel Gerald , de nem volt ideje a sérülésével foglalkozni .
Csengettek .
Gerry kirohant és, habár fájlalta a szemét , habozás nélkül ajtót nyitott.
– Mr. Butler ? – kérdezte egy komor hang .
– Igen … az volnék , kérem … – felelte Gerald szemére tapasztva tenyerét .
– Egy levelet kell át adnom önnek , uram .
– Egy levelet ? – kérdezte Gerry hunyorogva és meglepve , mert az ajtóban álló alak nem tűnt postásnak . Egy magas – még Gerrynél is egy fejjel magasabb – kopasz , fekete férfi állt az ajtóban . Fekete öltönyt , nyakkendőt és napszemüveget viselt .Mereven állt , faképpel , kezében egy boríték , melyet Gerald felé nyújtott .
Gerry át vette a levelet s készült fel bontani …
– Ne nyissa ki ! – parancsolt rá váratlanul a furcsa férfi . – Míg itt vagyok NE tegye ! – utasította komolyan .
– Miért ? – kérdezte Gerry értetlenül , azt hitte rosszul hall , holott csak látni nem látott pillanatnyilag .
– Legyen óvatos ! – figyelmeztette az öltönyös .
– Hogy ? Óvatos ? De hát …
A fura figura gyorsan szalutált felé .
– Viszlát , uram ! – mondta keményen és hátat fordított .
– Viszlát … – mondta Gerry hunyorogva s a furcsa bélyeg ,feladó és cím nélküli borítékra nézett .