Nem lévén kékvérű semmi őse, Gergucz nem tudott semmiképp nemesi rangot szerezni magának, pedig gyerekkori álma volt ez.
Ahogy a rendszer megengedte, megtette az első lépést, és “cz” végződésűre változtatta nevét, mert úgy érezte, hogy a ranghoz megfelelő név is illik.
Az előző rendszerben még álmodni se mert róla, félt, hogy Morpheusz karjaiba dőlve, elszólja hangosan magát. Nem a durrantástól félt, azt már megszokta az asszony, hanem titkos álmának kikotyogásától, amit senkinek el nem mondott, igy neje előtt is titok volt.
Azokban az időkben még tiszta gatyát is ritkán húzott, egyrészt félt, hogy az újba lehallgató készülék lehet, másrészt úgy olvasta, hogy kékvérűség esetén ajánlott, sőt divatos egy kis hanyagság.
Ezért, úgy döntött, ezzel az erénnyel próbálja nemességének alapjait lerakni, ezért el nem húrcolhatják, állását el nem vesziti, mert a munkanélküliség akkor nem létezett, csak az asszony zsörtölődését kellett hallgassa néha:
– Húzd mán le azt a gatyát, me a múltkor is elájúlt a szomszéd pincsije, mikor a megszagolta a szemétben!
– Hogy döglött volna meg- mormolta, pedig szerette a kiskutyát, de ha a bőrére gondolt, amit kikészittethet, és nemesi oklevélként használhat, akkor azonnal megnyúzta volna.
Igy teltek az évek egyhangúságban, mig egyszer bekövetkezett a renszerváltás, új rendszer, új álmok és lehetőségek. Első lépésként Gerguc (ekkor még csak igy irta a nevét) odaállt a neje elé, és igy szólt:
-Végy elő tiszta ruhát, gatyát is, amig kijövök a fürdőből minden az ágyon legyen!
Az asszony nem volt hozzászokva az erélyes hagnemhez, mert férje legtöbbször csak morgmogott, ezért egy kicsit csipősen megkérdezte:
– Na mi az, tán csak nem kanosodtál meg annyira, hogy ne bird ki estig?
Titokzatos mosoly volt csak a válasz, amitől a nőnek csiklandós bizsergés futott végig a gerincén, mindig is elfogadott egy kis extrát, ezért gyorsan elindult a ruhák után.
Lemosva magáról az elmúlt évek hanyagságát, Gerguc öltözködni kezdett. Az felesége titkon leste, mikor látta, hogy már a nadrágot húzza, tudta elesett az extra szextől, ezért egy kicsit dűhös lett, de tovább figyelte férjét.
Ez mikor befejezte az öltözködést, odafordult nejéhez, és ünnepélyes hangon bejelentette:
– Mától fogva életmódot változtatunk, nemesi rangot szerzek a családnak!
Csend. Halk kuncogás, majd harsány kacagás, és annyira kacagott a nő, hogy muszáj volt leüljön mert megroggyan a térde.
Ez felbőszitette a férfit, aki csak kapta a kalapját és ennyit szólt:
– Majd meglátod!
Elrohanna, de eszébe jút, hogy a kékvérűség bizonyos fokú eleganciát igényel, ezért lasitott és előkelő léptekkel távozott, akár egy angol lord, hisz titkon olvasott arról, hogy ezek miként viselkednek. Annak idején az angol modort is tanulmányozta, mert hallotta hogy a briteknél megadhatják a „ sir” titulust, ha nem is folyik nemesi vér ereidben, de más vagy a többségnél, és nagy művész. A hiba csak ott volt, hogy művészet terén semmiben nem jeleskedett, a másság meg valahogy nem volt inyére, ezért mondott hát le a lordságról, és valójában ő magyar nemes akart lenni, saját hazájában.
Angolosan távozva, egyenesen ügyvédhez rohant, aki napokon belűl elintézte neki a „ cz”-t. Egy héten belűl megvolt új személyi igazolványa, benne az új „ Gergucz”. Ezután az ügy tabu lett, és sosem beszéltek róla a feleségével.
Akkoriban az elején, valahogy gyorsabban ment az ügyintézés, észrevette ezt a nemesjelölt, igy otthon szobájába zárkozva esténként azt fontolgatta, hogy éri el hamarabb célját. Voltak ötletei, de megvalósitani nem tudta, mert mikorra odajutott volna, hogy megvalósitsa valamelyiket egy új szabály megakadályozta.
Csak az asszony hangja zavarta meg időnként:
– Gyere mán vacsorázni, utána meg az ágyba, me ha nem, az első pasast akit meglátok azt dugom be helyetted!
Ez mindig hatott, mert nem szerette volna, ha valaki jöttmenttel csalja meg, ha nemesúr lenne az illető, azt még elnézte volna, hisz az divat a felső tizezernél.
Igy teltek az évek, de az első gyors lépés után, a következő nem akart sikerűlni.
Dolgozni járt hűségesen mindennap, hisz azt is tudta, hogy a munka nemesit, és most már dolgozhatott nyugodtan, nem félt attól, hogy valaki beárúlja, azért hajt oly vadúl, mert nemes akar lenni.
Idő múltával mind több rossz hirt hallott, ami nyugtalanitotta. Előszőr az állatvédők dűhitették, akik annyit kampányoltak, hogy félt kutyabőr nélkül marad, ha majd a titulusát kell megiras_distinctsa. Egyre nehezebb napok következtek, és egyszer csak bejelentették nekik, hogy a gyár csődbe ment, munkanélküli lett. Ez akkora csapás volt számára, akár Hirosimára az atombomba, romokban hevert, az oldalbordája alig birta vigasztalni:
– Ne légy mán úgy elkenődve, Japán is felépűlt az atombomba után, és nézd hova jutott!
– Igen, de őket engedték dolgozni! Vágta rá dühösen, hisz elvették tőle az egyetlen dolgot, ami még nemesi álmait táplálta.
Ezután már csak az asszony járt dolgozni, Gergucz otthon gondolkozott, és álmodozott, mignem egy nap rájött a megoldásra.
Az úgy történt, hogy lement bevásárolni, és ott sétálgatva rápillantott egy hirdetésre, amelyik nemes borokat reklámozott. Ekkor világosodott meg előtte a megoldás, hogy azt kell inni addig mig ezek ereiben csordogálva, átváltoztatják vérét, és megváltoztatják jellemét.
A gondolatot tett követte, és azóta Gergucz nemes lett, mindene ráment, de nem bánta, mert valamikor olvasta, hogy ez régen is igy volt. Az egyetlen gondja, hogy nem tud mindennap annyit összekoldúlni, hogy nemes borra fussa, ezért néha rászorúl a gyógyszeszre is, de hát egy nemesembernek nem szégyen, olykor a csőcselék kőzé vegyülni.