Gergucz ürpilótának készül

(Szatirikus tanitómese, de nem hagyományos)

Valamikor, munkanélküli időszakának kezdetén, Gergucz elhatározta, hogy űrutazó tanfolyamra iratkozik, mert úgy hallotta, ez lesz a jövő szakmája, és jelen helyzetében az átképző tanfolyamok ingyenesek, tehát most fog az alkalmon.
Előszőr gondolta utánapuhatolózik egy kicsit, lássa mekkora a fizetés, mennyi a veszélyességi pótlék, nehogy csak úgy hiába fárassza magát.
– Vajon, mennyi a fizetése egy űrhajósnak? – kérdezte nejétől.
– A nyavalya tudja, még a szomszéd se akarja elárulni az övét!
Gergucz még egyet próbál:
– Biztos nagy lehet a veszélyességi pótlék!
– Menj a Szaharába és kérdezd meg az oroszoktól, ha nagyon kiváncsi vagy!
– Szibériába, te pályatévesztett Métisz!
Szerette néha Zeusznak érezni magát, azért becézte igy asszonyát.
– Nekem olyan mindegy, hogy hova, csak hagyjál békén a hülye kérdéseiddel, me odaütök a mosogatóronggyal!
Mivel erre volt már eset, gondolta inkább felhagy a kérdésekkel és mástól szerez információt. A szomszédhoz nem volt értelme menni, mert az semmit el nem árul, sokszor kérdezte már tőle, hogy mi a fenét tud annyit traccsolni asszonyával, mikor az csak a főzéshez és mosogatáshoz ért.
Mindig csak azt a választ kapta, hogy:
– Há, jóformán semmit.
Egyszer hallgatózni is próbált, de mivel csak nyögdécselést hallott, többször nem is próbálkozott. Az asszonytól sokat kérdezni nem mert, attól félt, nehogy az a szomszédot kinozná olyankor, hogy vallja be mennyi a fizetése, de főként a mosogatórongy miatt.
Idegentől nem merné megkérdezni, mert a annak is eszébe jut, hogy jelentkezzen, még a végén elveszi előle a jó munkahelyet.
Mivel a felesége közben eltávolodott az asztaltól és nem volt semmi a kezében, megreszkirozott még egy kérdést:
– Mi lenne, ha jelentkeznék űrhajósnak?
Az asszony lemondóan legyintett:
– Csak az hiányzik neked te szerencsétlen, há nem tudod, hogy az űrben nem szabad fingani!
– Na, csak nem Einstein műveit tanulmányoztad, hogy ilyen művelt lettél!
– Nem, csak téged ismerlek és sajnálom azokat, akiket oda veled bezárnának!
Ez azonban szöget ütött a fejébe és eldöntötte, hogy utánanéz a dolgoknak, mert arról hallott, hogy a nehézbúvárokba lent a mélyben beszorul a szél. Gondolta finoman visszavonul utánanézni, hogy tényleg mi is történik a súlytalanságban.
– Megyek pihenek egyet.
– Menj csak, én átmegyek a szomszédba, lássam mit csinál az a szegény ember, olyan egyedül van, mióta meghalt a felesége.
– Menj csak menj, bátoritsd egy kicsit!
Alig várta, hogy az asszony kilépjen, gyorsan egy papirt, ceruzát vett elő és ráirta Einstein képletét E=mc és gondolkozott, vajon hogy is alkalmazható ilyen esetben. Hiába nézte, okosabb nem lett, ezért úgy döntött, előszőr inkább a súrlódás törvényeit tanulmányozza.
Azt tudta, hogy odafent súrlódás nincs a levegővel, azt is, hogy súlya alig van az embernek, száll akár a pihe.
– Ej, ha ott élnék, nem lennének rémálmaim! – gondolta magában.
Visszatérő rémálma volt, hogy a neje egy buja pillanatában felül akar kerekedni a százhúsz kilójával és nem akar leszállni róla addig, mig ő fiatal Jack Nicholsonná nem változik. Ez pedig nem akar bekövetkezni, mindig csak idős Jackként jelenik meg és nincs soha zsebében Viagra.
– Azért az asszonyt nem viszem! – döntötte el határozottan.
Legjobban a súrlódás hiánya aggasztotta, mert ugyebár ilyen helyzetben ha valami mozgásba lendül, az soha meg nem áll.
– Ha tehát én ott elfingom magam, elmozdit a helyemből, örökmozgó leszek.
Morfondirozott magában, mert sokszor olyan erős volt a széljárása, hogy egyszer azzal fújta el a szülinapi tortán a gyertyát. Persze csak titokban próbálta ki, nehogy elvegye valaki kedvét a tortaevéstől a vendégek közül.
Igy elmélkedett:
– Teszem fel kint vagyok a fedélzeten, valamit bütykölök, itt rámjön egy görcs, ha én azt ott eleresztem, úgy elszállok akár a fecskemadár és ott maradok egy orbitális pályán életem végéig.
Ettől megrémült egy kicsit.
– Ha véletlenül azelőtt épp töltöttkáposztát ettem, akkor biztos meg is fulladok. A múltkor is csak az egyik papagáj maradt életben, mikor megterheltem magam.
Rémülete ekkor szomorúsággá változott:
– Ott nem is adnak töltöttkáposztát… Anélkül meg hogy is élek meg annyi ideig… – sóhajtotta el magát.
– Na hazajöttem! – riasztotta fel felesége hangja.
– Te asszony úgy ennék egy kis töltöttkáposztát!
– A fene a beledbe, csak most zabáltad tele magad! De nem bánom, ha hozol fel káposztát! – és elvigyorogta magát, mert tudta, hogy Gergucz fél lemenni a pincébe, amióta Trézsi néni ott kapott szivgörcsöt, mert zöldszemű marslakót pillantott meg a káposztáshordó mellett.
– Máris megyek! Szólok a szomszédnak, megemlitem neki az űrhajós ügyet, hátha érdekli!
– Csak annyit igyatok, hogy ma este el tudd végezni a kötelességed és vigyázz a szomszédra, szegény ma gyengélkedik!
– Mi a fene üthetett ebbe az emberbe? – gondolkodott az asszony, hisz máskor bármit igért nem tudta rávenni, hogy lemenjen a pincébe. Odament, ránézett a papirlapra, de csak ennyit látott: E =mc. Legyintett és hozzáfogott, hogy előkészitse a káposztához valót.

Tanulság:
– Ne hagyjuk, hogy egy kis szellő megakadályozzon céljaink elérésében!!!