Gödörben

Emitt ballag egy malac, természetesen a farka kurta . Mi másról is szólhatna a történet, mint egy kurta farkú malacról, amelyik természetesen túr. Nos, hogy hol? Bármennyire is szeretnénk, nem az óperenciás tengeren túl, hanem itt, Magyarország, kis hazánk kellős közepén. Szorgos, elfoglalt malac, a túrás kitölti egész napját, nem is marad másra ideje. Amerre jár, bemélyedések, földrakások követik útját. Néha egészen mély gödröt ás, máskor pedig csak aprókat, hogy szinte alig vesszük észre. És pontosan ez baj. Olyan láthatatlan, parányi árkok keresztezik az erdőt és a mezőt mindenfelé, hogy bármilyen óvatosak is vagyunk, elkerüli figyelmünket, és aztán zutty! már bent is csücsülünk. Ahogy ülünk-üldögélünk, úgy érezzük kicsit kiszakadtunk a hétköznapok sodrásából, van időnk elmélkedni a világ jobbításának dolgán. Fejünket ráhajtjuk egy rögre, de hirtelen felkapjuk, mert rájövünk hős malacunk néha könnyíteni is szokott magán. Kitápászkodnánk, hiszen bármennyire idilli is ez az állapot, az idők végezetéig mégsem heverészhetünk egy disznótúrásban. Még fontolgatjuk egy darabig, kijöjjünk, maradjunk? Kurta farkú malacunk nem törődik velünk, egykedvűen túr tovább, hogy még több gödör kísérhesse útját . Ez az a pont, amikor elfut minket a méreg, tudod mit, malac, ha neked mindegy, hát legyen, és vad kaparással betemetjük, amit túró malacunk oly kín keservek árán alkotott. Nesze neked, malac!

Túró malac, túró malac, malac túró.
Nehéz élete van a disznónak.
Most aztán kezdheti előlről.