Gombapörkölt

Felaprította a hagymát, és a felforrósított olajra öntötte. Szerette a friss hagyma sercegését, az illatokat főzés közben. A gombát megmosta, felaprította, és nagy tálba tette. A fa szedte vasárnap, amikor elmentek gombászni a barátjával.
– Te fogsz enni belőle? – kérdezte az asszonyt.
– Nem. Én ezt a fajtát nem szeretem.
– Tudom, a csiperke ízlik neked, pedig, annak aztán semmi íze nincs – mondta, enyhe gúnnyal az asszonynak.
Gyakran élcelődött az asszony maradiságán, élvezte, ha odamondogathat neki. Sokszor, komolyan elgondolkodott azon, hogy megöregedtek. Mi változna ebben a korban? Az ízlés biztosan nem. Ő pont az ellentéte volt a család többi tagjának. Szerette a kihívásokat, nyitott volt mindenre, az élelmiszerekre különösen. Szívesen készített új, egzotikus ételeket, de sokszor változtatott a hagyományos ételek összetevőin is. Nem volt olyan, amit meg nem evett volna, egyet kivéve. A finomfőzeléket.

Az étel elkészült, már csak az utolsó fázis volt hátra. A tejfölös habarás.
– A fiadéba ne tegyél tejfölt, nem szereti!
– Már kikészítettem egy kisebb lábost, átteszek bele magamnak annyit, amit ebédre megeszek, és behabarom.
– Tedd azt. Én nem kérek.
Gondosan meghintette a sajátját liszttel, két kanál tejföllel összekeverte, és kis tűzön felfuttatta, hogy a liszt ízét ne lehessen érezni. A melegtől a pörkölt besűrűsödött, és selymesen rózsaszínűvé vált. Szerette a tejfölös, paprikás szaft pikáns ízét.
– Akkor, én eszem egyedül tejfölösen?
– Én nem bírnám megenni – mondta kicsit gúnyosan az asszony. Ő is szeretett piszkálódni. – A tejfölt ne tedd be a hűtőbe, nekem is szükségem lesz rá.
– Gondolod, hogy nem fogok meghalni, ha megeszem a gombát?
– Bolond vagy! A barátja gomba szakértő.
– Attól még nem kizárt.
– Menj a fenébe!
Ebben maradtak. A férfi jóízűen kezdte kanalazni a forró ételt. Rizst készített hozzá, azt mindenki szereti. Ehhez kellett a tejföl is az asszonynak. Valami saláta félét készített, és rizst evett mellé.

Befejezte az evést, elmosogatott, és ledőlt egy kicsit. Arra ébredt, hogy szédül, nem érzi jól magát.
– A fenébe, az a gomba. Attól lehet. Kellett nekem enni belőle?!
Ki kellett mennie. Éppen időben, az asszony elsápadva tárta ki a kis helyiség ajtaját.
– Te is? Pedig én nem is ettem a gombából. Orvoshoz kellene menni.
– Arra már nincs idő. Hívom a mentőket.
– Írj a fiadnak, hogy ne egyen a gombából! Vagy tudod, mit? Dobd is ki.
– Már késő.
– Mi az, hogy késő?
– Járt itthon, amíg aludtam?
– Igen, de nem sokáig. Sietett valahova.
– Mert a lábosban már nincs semmi. Megette az összes gombát.
Éppen volt ideje befejezni a mondatot, aztán, elsötétült minden. Az intenzíven tért magához.

– Mi történt? – kérdezte a nővért, aki a géphez lépett.
– A vérnyomása rendben van. Jó erős a szíve. A feleségét kétszer kellett újraéleszteni.
– Ő is itt van?
– Igen. Küzdöttek az életéért, de most már ő is rendben van.
– Mi van vele?
– Ő is mérgezést kapott, mint maga.
– A gomba.
– Nem a gomba. Azzal nem volt semmi baj. A tejföl volt romlott. Már két hónapja lejárt.