Nem véletlenül nem tudunk rájönni arra, miként lehetne pl. hatalmas távolságokat megtenni az űrben belátható időn belül, ami jelen esetben azt jelenti h nem kellene éveket utazni az űrben fénysebesség mellett az fényéveket megtenni bizonyos értelemben. Agyunk jelenlegi állapotában nem lenne képes elbírni oylan mértékű tudás és teljesítmény rációját ami ahhoz szükséges, hogy megtaláljuk annak a módját, miként érhetjük el, hogy a világűrben ilyen nagy távolságokat tudjunk megtenni, ilyen rövid idő alatt. Ennek megtalálásában a legnagyobb gond, hogy olyan intellektuális szintet kell elérnünk, amely ezt lehetővé tehetné. És talán itt érthetjük az evolúciónk értelmét, ill. relatív csúcspontját. Mivel jelenlegi agyunk nem képes ilyen fejlettséget elérni, képeznie kell magát intellektuális szinten az embernek, hogy utódai még hatékonyabbak lehessenek, és a fejlődés 1 bizonyos későbbi szakaszán elérhetjük azt amiről most még csak álmodhatunk, mivel jóval később agyuk már eléri azt a fejlettséget ahol ezt megtehetik majd. Ezért fontos, hogy minél többet képezzük elménket életünkben.
Az életben fontosak a fizikai tökéletességre hajló motívumok, ill arra törő cselekvések, mert ezek azok amelyek egészségessé teszik az embert és hosszabb életet szavatolnak, annak aki ezt használja, gyakorolja. Azonban a fizikai része csak egy alárendeltje az intellektuális tökéletességre hajlásnak, mert ez ad tényleges értelemet a hosszú életnek. Mint alapvető biológiai ismeretek szerint is az ember szellemileg sokkal tovább szinten tartja magát mint fizikailag.