Gondolatok az önkifejezésről

Nagyon fontos egyéni jellemzőnk az önkifejezésünk, amely sokféleképpen nyilvánulhat meg. Céltudatosan használja az önkifejezést gyógyítási céllal a pszichiátria egyik segédeszközként, a pszichológia képességelmérésre, a művészet a művészi egyéniség és az alkotó egyén művészi látásmódjának a kifejezésére. Mi a haszna? A reális önkifejezés a valóságos önismeret egyik lényeges eszköze. Az önkép akkor felel meg a valóságnak, ha megegyezik a környezetnek a rólunk kialakult képe és a bennünk megszületett saját önképünk. Az önkifejezés milyensége függ az egyén szellemi képességeitől, lelki beállítottságától és lehetőségeitől, továbbá egyéni adottságaitól. Függ még az önkifejezési igény pillanatától is! A Nagy művek is ezekből a tényekből fakadnak és az alkotások is jó részben. A reális, de akármilyen önkifejezés egyik eszköze és nem módja az egyén tehetsége és érdeklődése valami iránt. Az adottság nem teljesen elég az önkifejezéshez, mert ahhoz a tehetség is fontos alapfeltétel. Ugyanígy kell a helyes önismeret, amely elég nehéz és szükséges a folyamatos, szívós és kitartó önképzés és öntovábbképzés! Azonban itt sem lehetünk felszínesek, mert az általános dolgokon kívül csak egy-két, esetleg csak néhány dologban tudunk alaposan elmélyülni, mivel ma már az élet bonyolultsága miatt polihisztorok nincsenek és nem is lehetnek! Továbbá fontos az így született alkotások ízléses és hatásos közzététele és az igazi tehetségek feltűnési, széleskörű, nem erőszakos, sokrétű lehetősége! Ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem az önkifejezéssel kapcsolatban.