Gyereknapon

Május utolsó vasárnapja a gyermekek ünnepe. Ennek az ünnepnek kapcsán jutott eszembe pár gondolat. Jól esik kicsit elmerengeni a régmúlt gyermekkorunkon. Szüleim dolgoztak, én kisiskolás voltam. A leckeírás, tanulás után tudtunk a kis társainkkal együtt egy kicsit csatangolni. Figyeltük a nálunk idősebbeket. Példájuk hatására néha-néha rá is gyújtottunk egy-két szál cigarettára, hogy ,,nagy fiúknak" látszódjunk magunk is. Ennek aztán meglett a sokféle következménye, elsősorban a krákogás, köpködés és utána, mivel rajtunk érződött a dohányszag a szülői dorgálás. Ezek a csatangolások megadták a társas lét örömét. azt, hogy együtt kirándultunk a közeli erdőbe és vittünk haza édesanyánknak egy-egy csokrot a különböző erdei-mezei virágokból és ritkábban a szebbik nemnek udvarlási céllal is. Ezzel mi nem voltunk szegényebbek a mai gyerekeknél, hiszen az igazi örömöt nem a csicsás mindenféle kütyük adják, hanem a barátság, a kölcsönös szeretet, az együtt átélt közös események. Ma sok ember a szerzés vágyában él és elfelejti ezeket a fent leírt őszinte érzéseket. Az okos eszközök az arra hajlamosakat könnyen elbűvölik, társaskapcsolatokat szüntethetnek meg. Nem vagyok ezek ellen, hiszen pl. magam is asztali PC-men írom ezt a jegyzetemet és mobiltelefont is használok, de ezek csak eszközök. Az igazi érték az őszinte barátság és szeretet, melyekhez ,,csak" érző lélek kell, semmi más.