Gyermekem számára…

… gyermekem számára, aki még nem jött e világra, de megszülethet az elkövetkezendő 15 év valamelyikében, ha az ideje elérkezik…

…annyira szeretném már érezni a puha bőrödet, és szeretném a picike testedet a karomban tartani. Játszani szeretnék veled és számolni tanítani; meg persze szeretni mindenekelőtt.
Olyannyira várlak már, hogy szavakkal nem lehet leírni e feszült várakozás földöntúli örömét. És mindeközben; egy igen fontos kérdés megfogalmazásáról majdhogynem megfeledkezem.
JOGOM VAN-E MEGADNI SZÁMODRA AZ ÉLETET? –( Igen , kedves olvasó; jól érti a kérdő mondatot.)- Jogom van-e arra, hogy téged erre a világra kényszerítselek? – Minden bizonnyal tudsz majd felelni – ha már felnősz, és értelmes fiatalember vagy ifjú hölgy leszel- arra a kérdésre, hogy megérte-e. De most senkitől nem kapok feleletet. A süket csöndje az égszínkékre meszelt babaszobának megfojt; körbevesz.
JOGOM VAN-E HOZZÁSEGÍTENI TÉGED MINDAHHOZ, AMI ÉLETED SORÁN MEGTÖRTÉNIK MAJD VELED?
– Persze- a születésnapi torták csokoládé ízét a nyelveden, vagy a nagyszüleid ölelő karjait; a boldog játszadozással töltött délutánokat minden bizonnyal köszönni fogod majd nekem.
– A szívemet időnként mégis megmarkolja a félelem. Hisz tudvalevően; akik szeretnek; azok FELELŐSEK is, azok mindig féltenek.
Felelősek vagyunk azért, akit szeretünk, és szeretnénk vigyázni rá. Csakhogy én; drága gyermekem, nem tudlak mindentől megvédeni; bármennyire szeretném is, hogy így legyen.
Belesajdul a szívem, de nem garantálhatom, hogy rossz dolog itt; ebben a kinti kegyetlen világban sohasem történik veled.

Eleinte mindez; nem tűnik majd fel neked. Aztán belépsz abba a korba, mikor óhatatlanul is felnyílik a szemed. Kérdezni fogsz és kérdőre vonsz. Én pedig csak hebeg – habogok, hisz jól tudom; választ nem adhatok.
-,,MIÉRT KELL MEGHALNUNK?!”- Rám nézel és tüzel a szemed.
-,,Miért élünk, ha egyszer úgy is meg kell halnunk?!” – kérdezed.
-,,Ott az a tolókocsis mért nem jár, AMOTT AZ A BÉNA MÉRT BETEG?!”
-,,ELVESZÍTJÜK, AKIKET SZERETÜNK?!” –Rám nézel és a szemed sem rebeg.
-,,Gúnyolnak és ámítanak, MONDD MINDEZ MIRE JÓ NEKED?!”

…dőlnek belőled a kérdések, és én mind mélyebbre süllyedek. Szeretnélek megóvni, de belátom; nem tehetem. Mindezt meg kell élned, és ezt a sok rosszat közvetve; valóban én tettem veled.
… Itt áll a sarokban a babakocsi, ma hozta el az üzletből az édesapád. Még meg sem érkeztél; de már most imádunk; szeretünk mindenek felett. Csak tudod – nem tehetek róla igazán (?)- sok kegyetlen dolog fog még megtörténni veled.

Időnként vádolsz majd és kérdőre vonsz; de bízom benne; összességében mégis csak köszönni fogod majd nekem. Az életedet. Amiről még mindig nem tudom; voltaképp van-e a megadásához igazi jogom.
Mondanám és gondolnám, hogy nem kell; hogy féltselek. Felépítik majd a te hitedet is a pofonok; mint a sziklavárakat. De hazudnék ezzel magamnak is. Hisz az én hitem is, épp hogy csak épülőben van ma is. Felépül, aztán összedől; épp hogy csak elkészülhettem vele.
…nevetséges, milyen kevés, amit adhatok. Pedig elterveztem; olyan jól elterveztem már; hogy Te gyönyörűm, Te leszel a világon a legboldogabb. … De még ezt sem garantálhatom, ha jól meggondolom.

Ígérhetem a szeretetem és a szívem erejét. A szeretet és a tekintetek erejét; ezeket a kis, létező csodákat; melyeket a magadévá tehetsz majd te is. De ez minden. Ha jól meggondolom.
Játszunk majd együtt a napsütésben naphosszakat. Tornyot építünk majd, amit minden bizonnyal nagyon szeretni fogsz. TE rakod a kockákat egymásra remegő karokkal és csillogó tekintettel, én pedig megdicsérem a művedet. Aztán a torony meginog, összedől. És te hozzáfogsz újra, hogy összerakd megint. Mindig összedől majd és te mindig fel akarod építeni. Most még nem érted; miért, de eljön az idő, mikor nagyon is jól fogod érteni.

Aztán rájössz, hogy torony vagy Te is. Ami igen könnyű meglegyinteni, és a porba hullajtani.
EKKOR; ÉLETEDBEN ELŐSZÖR KÉRDŐRE VONSZ.
Te a bíró; én a vádlott leszek.
Te kérdezel; én hirtelen MEGNÉMULOK, és csak bámulok magam elé az ostoba semmibe.

…gyönyörű, ahogy az égszínkékre mázolt babaszoba falán játszanak a kacér napsugarak.
Nagyon várlak már és igen, mint tudod feszült szeretettel vártalak. Megkérdezted egyszer, milyen jogon, és süket volt a csend és nem jöttek válaszok. …

…Most itt állsz előttem, kis félmosollyal és kissé félszegen. Tudj Isten, miért, könnyek peregnek le a szemeiden. Itt állsz előttem, letérdelsz és az ölembe hajtod a fejed. Tudod már, hogy foghatom a kezed és el is engedhetem. Tudod már; hogy ha hívsz én mindig ott vagyok.
Meghalok a félelemtől, hogy baj ér de nem tudom; semmissé tenni a bánatot.

Egymásba fonódik a tekintetünk; most nem vagy bíró és nem is kérdezel.
Csak köszönöd a sérülékeny, időnként óhatatlanul is kínpadra vont csodát; az életed. Rám nézel és köszönöd nekem. Az ölembe hajtod a fejedet megint, mint egykor azok után a nagy veszekedések után; mikor tudomásul kellett venned, hogy én nem kérdeztelek és válaszok sincsenek.

Elnézel a derekam fölött a szíveddel a szívem erejéig. Hallom a kacajodat.
Értelmes fiatal lány lettél, és tudj Isten, miért; van kedved tornyosat játszani.
Van kedved toronynak lenni, összedőlni és épülni megint. Már nem kérdezel, hisz ebben a csöndes-bölcs szemedben ott bujkálnak a saját magad számára alkotott válaszok.

…eltemettük a nagyapádat és te nem heverted ki a mai napig. De mintha a világ bölcse lennél,
Nem kérdezel és nem vádolsz semmivel; itt nyugtatod a fejedet a vállamon. Ma tudj Isten, miért; kacagsz és torony vagy megint….Tudom jól, hogy magadévá tetted már a Titkot; érted és érzed már Te is.

A minap is, együtt sétáltunk a parkban és az a szép szemű tolókocsis kisfiú ott játszott megint. Te dobtad neki a labdát és mikor elejtette, Te vetted fel helyette is. Szeretsz és ugyanakkor belesajdul a szíved, mind a mai napig. Nem csak ,,MA.” Ma is és holnap is.
…Furcsán fénylik ma, az a gyönyörű szép szemed. Hisz BÖLCS LETTÉL; végtére is.

…Balázska okos kisfiú, minden héten meglep vele, hogy mennyit fejlődött azóta is. Most is éppen játszunk; tornyosat. Kacagunk, nevetünk, és értünk szól a harang.
…Balázska csókot lehelt a száz éves arcomra megint. Ma is velem vagytok, és ma is csak szeretünk megint. …Értünk szól a harang és játszunk a szerető szívünk erejével; játszunk tornyosat.

…megint elszaladt velem az idő, lágyan cirógatsz hogy ébredjem végre fel,
Elhoztad hozzám a legnagyobb kincset; a kisunokámat ma is.
Most már,- ha jól meggondolom,- azt hiszem; volt hozzá jogom…