Gyilkosság

Mindenütt vér. A zsákutca tele van húscafatokkal és vérfoltokkal. A széttrancsírozott testből féregrágta bél és egyéb belső szervek darabkái terülnek szét a földön. Körülötte hemzsegnek a patkányok és a kóbor kutyák. Éles fogaikkal bele-beleharapnak a halott emberbe. A belső szerveket ide-oda rángatják. Egyszer egyik marja el a másik orra elől, máskor a másik. A hulla fehéres bőrét színesre festette a testéből kiömlő vér. Kék munkásruhája már darabokban. Feje a zsákutca végén lévő sarokban hempereg. A kutyák és a patkányok mit sem törődnek vele. Őket csak az igazi zsákmány érdekli. Az utca jobb feléről nyílik ki egy ajtó. Ez a kínai étterem személyzeti bejáratának ajtaja. A másik oldalon nincs ajtó, csak egy fal szegélyezi. Éppen tegnap jelentettek be a rendőrségnek egy eltűnést. Az egyik emberük tűnt el, a főszakász Cho-Yo-chan. Ebben az átkozott másodpercben éles hangokat hallottam. Jött a rendőrség. Én pedig ott álltam egy szál gatyában és egy kutyafalkával a hátam mögött. Szóval tetten értek.
– Megállni és kezeket fel! – ordítozott Sarah McDouglas főbiztos.
– Esküszöm, nem az én kutyáim.
Mindezek mellett is vasakkal színesítették fel csuklóimat, és Sarah begyömöszölt abba a tragacsba, amit rendőrautónak neveznek. A bíróságon kimondták rám a halálos ítéletet. A kutyákat szerencsére nem sózták a nyakamra. Már csak az kellett volna! Sebaj, legalább azért nem büntetnek meg.