Gyűrű

Mikor mindent levett már magáról, amiről azt hihették, hogy becsipog, nem maradt más csak a jegygyűrűje. Húzogatta, csavarta, de nem ment. Végül beengedték a vámosok, mondván, mégse lehet egyszemélyes hadsereg, még akkor sem, ha majdnem három férfit kitesz a súlya.
A férje csak állt, és nevetett rajta a többi férfivel együtt.
Ekkor kezdte el a mozgást és a salátákat úgy ötvözni, hogy az egyikről már csak a másik jutott eszébe. Ha tornázni ment a gépek helyén káposztákat látott, a salátabárban meg maguktól életre keltek a brokkolik, és random zumbaórát tartottak neki.
Fél éve tartott már ez a helyzet, s ő már csak két felnőtt férfivel volt pont azonos súlyú, mikor hazaért a férje, egy egész libával. Ezt most megsütjük és megesszük, mert szeretjük egymást, mondta. A párok ezt teszik, együtt esznek sokat, hogy aztán a jóllakottság ölmelege forrósítsa őket kívülről és belülről is, mert így nem akaródzik majd felállni a kanapéról, és minden olyan jó és szép lesz, mint régen, mondta és közben ellenállhatatlan mosolyt varázsolt az arcára.
A nő először nem akarta. Aztán belement. A megszokott viccek, pillantások meggyőzték, hogy itt a helye, nem máshol, és a férje az ő mindene, ő meg a férjé.
Újabb fél év telt, el, de nem jött fel rá, csak pont annyi, amely egy kamasz lány súlyával felel meg.
A nő abban maradt magával egy hosszas, kimerítő beszélgetése után az árnyékával, mely jobban izzad a lépcső tetején, mint ő, hogy ez így nem mehet tovább. Vagy a kilók mennek, és azokkal a férje is, vagy maradnak a kilók a párjával, viszont ő nemsokára meghal, mert a férfi súlya már nem fér el rajta, és ő igazából évek óta nem látta saját magát a zsírréteg alatt, pedig már nagyon kíváncsi lett volna, miként változott meg az arca az elmúlt öt évben.
Elkezdte hát újra a saláta-mozgás kombót, ezúttal célzottabban és kitartóbban. Sikerül is egy év múlva egy férfi mázsáját elérnie, mikor a férje közölte vele, hogy már nem szereti és ha csak nem hozza vissza magára az ő kedvelt párnáit, elhagyja. A nő ekkor már látta magát, tisztábban mint eddig és ez tetszett neki, jobban mint a férfi bárgyú tekintete, amivel hamis örömöket próbált gyömöszölni a bőre alá.
Szenvtelen arccal nézte végig, ahogy a férje kiviszi az utolsó csomagját is a lakásból.
Leült a konyhában és a kezét nézte, meg a már kevésbé húsos újait, és arra gondolt, most talán sikerül leszednie a gyűrűt.
Megpróbálta lehúzni, de nem ment. Csavarta, de az maradt a helyén, mintha egy második bőr lenne. Benyálazta, semmi. Bekente szappannal, de éppen, hogy csak megmozdult. Rájött, hogy valami komolyabb dolog kell. A konyhapulthoz ment. A késtartóból kivette a legnagyobb húsvágó kést. A munkaasztal szélére tette a kezét, majd egy hirtelen mozdulattal megszabadította magát attól a pár gramm feleslegtől, mely pont ahhoz hiányzott, hogy végre egyedül de boldogan haljon meg.