Jólesően megitta a munka utáni megérdemelt feketéjét. Beszállt a kocsijába, bekapcsolta a rádiót, és elindult a kedvenc kisboltja felé.
– Miért nem fogsz már magadnak egy aranyos kis feleséget? – kérdezte a boltban tőle az eladó akivel gyakran beszélgetett.
– Elvégre jóvágású fickó vagy! – a kiflit blokkolta éppen.
– És neked is vannak vágyaid, nem? – mosolygott rá kacéran.
Mindenki mindenhol ezzel piszkálja vagy a zenével. Imádja a klasszikusokat és ha teheti mindig hallgatja őket. A minap is megjegyezte valaki:
– Ha már nem akarsz az asszonnyal, a gyerekekkel bajlódni, akkor legalább komponálnál egy indulót!
– Mi van? Azt sem tudom hogyan kell. – Nem is próbálta. Sohasem kísérletezett vele, pedig szerette a klasszikus zenét, érdekelte a zeneszerzés, jó füle is volt hozzá. Mégse.
Ma összeszólalkozott az egyik kollégájával is, aki a fejéhez vágta:
– Ha holnap meghalnál, holnaputánra mindenki elfelejtene!
– Hülye vagy, és az is maradsz! – Mindenki nevetett ezen a revanson, akkor ő is öntelten vigyorgott, de most kezdte máshogy látni a dolgot.
– Vannak szeretteim, barátaim, akikben élne az emlékem? Csináltam én valaha valamit amiről emlékeznének rám? – felhangosította a rádiót.
Akkor jött a kamion.
Egyetlen újsághirdetés maradt utána: XY vállalat gépi forgácsolót keres azonnali kezdéssel. Érdeklődni…