A szobában még a hajnali derengéstől a tárgyak csak félhomályban látszottak. Az ablakon keresztül bevilágított az utcai világítás. Az ágy meleg burkai közül az asszony lassan kilépve rátekintett az ablak egyre világító fényére. Megdöbbenve vette észre, hogy a kinti világítás egyre erősödik. Az asszony az ablakhoz támolygott és a még álmos szemeit tágra merevítette a látvány. Kelet felől az ég alja tűzben égett. A nap először izzó fénnyel forralta a lángvörös színeket, majd, mint aki elvégezte a műveletet kiöntötte edényéből azt és szétterítette az égbolton. Ameddig a szem ellátott izzott az égbolt egész keleten. Az égen fölül szép lassan behódoltak a szórványfelhők is a színeknek, az úszó fellegek is a vörös fényt szórták.
Hirtelen előkerítette a mobilját. Pár kattintás után rátalált a kamerára. Gyorsan kellett dolgoznia, mert a fények szinte gombnyomásra kezdtek kialudni. Az ablakról félrehúzta a függönyt, és egy pillanat alatt kattintott. Hamarabb mint ahogy a színek elszürkültek. Csak egy felvételt tudott lefotózni. Gyorsan visszapergette a képet és meglepődve vette észre, hogy a felvételen az ablak közelebb eső részén egy csészealj alakú sárgás fényű tárgy lebegett a levegőben. Még a lélegzete is elállt a rémülettől. Rögtön arra gondolt, hogy ufót sikerült lefotóznia. Tanácstalanul álldogált. Pillanatnyi idő múlva már kezdett derengeni a valóság. Felnézett az ablakra és a csészealj alakú fény még most is ott lebegett az ablak előtt. Most már nem is a rémület lett rajta úrrá, hanem a féktelen kíváncsiság. Az volt az egészben a feltűnő, hogy a tárgy nem mozgott. Egy kissé hátrébb lépett és kezdett kirajzolódni a visszaverődött négy ágú csillár különvált alakja. Gondolta kár, hogy nem figyelte meg az égi jelenség megjelenésének idejét. Azt hitte, hogy nem fog többet megjelenni és kissé szomorúan kezdett a megszokott rutinfeladataihoz. A fény azonban azóta többször is megmutatta magát, pontosan akörül az idő körül amikor először látta. Mintha üzent volna, egy titkot. A titok maga a fény, a szó a hagyaték.
9 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Egyszer sikerült fotókat készítenem egy hasonlóan vérvörös hajnalról. Ezt hozta elő bennem a történeted, mert úgy írtad le, hogy láttatni tudtad.
Azt is tapasztaltam, hogy az üvegen visszatükröződő, megtörő képek, fények fantasztikus dolgokat képesek produkálni.
Így a fantasynak szánt történeted nekem nagyon is valóságos. Tetszett, és örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen !
Pontosan így történt. Köszönöm a z érdeklődésed, tisztelettel, Zsófi
Kedves Ylen !
Velem is sokszor megtörtént már amikor naplementét fotóztam, hogy a nap beragyogta a z égboltot.
A téli napfelkelte erőtlen szokott lenni, de most akkora erővel sugárzott, hogy még írásra is késztetett.
Köszönöm , hogy olvastál. Szeretettel, Zsófi.
Kedves Zsófi.
Egy pillanat bölcsesség. Nagyszerű sorok, köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Tisztelettel köszönöm érdeklődésed,Zsófi
Kedves Zsófi!
A fény, a fénytörések különös játéka lehetett az a ragyogás. (na meg a csillár)
Tetszett ez a kis írásod és, hogy az élményedet megosztottad.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica !
Tisztelettel köszönöm hozzászólásod. Zsófi.
Kedves Zsófi!
Nagyon szépen rögzítetted a pillanatot.
Csak két apró megjegyzést engedj meg: "Csak egy felvételt tudott lefotózni" – írod. De valójában a felvételt nem lefotózzuk, hanem a felvételt készítjük; a tárgyat, jelenséget fotózzuk le. A másik: "… a jelenség megjelenésének idejét" – talán szerencsésebb volna a "felbukkanásának idejét", vagy valami más szinonima a megjelenésre.
Az írásod természetesen nagyon szép, tetszett.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca !
Tökéletesen igaz ! Vagy felvételt készítek valamiről, vagy lefotózok valamit. A felbukkanásának idejét azóta sem figyeltem meg, pedig azóta már többször ráláttam a gyönyörű napfelkeltére. De ezentúl figyelni fogok rá
Tisztelettel és szeretettel köszönöm, Zsófi.