Építünk és rombolunk. Gyűrött papírvárosok fekszenek a porban, szeméttárolókban. Tulajdonképpen az életünk.
Pedig csöppnyi odafigyeléssel egymás iránt, nem kéne kidobni az apró gonddal megtervezett origami darabokat. Hisz vannak köztük igazi remekművek is. Vagyis, lehetnének.
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Az építés, és rombolás mindig együtt járnak, kéz a kézben. Az ember hajlamos megsemmisíteni értékeit, ha új értékekre talál, a régi helyére építi az újat. Az origami komoly ügyességet igényel, fantáziát, és ügyességet. Majdnem mindennel így vagyunk. Nagy gonddal felépítünk valamit, és egy idő után a szemétben találunk rá. Most mondjam, hogy ez az élet rendje? Ami bennünk van, bennünk épül, az sosem évül el, és nem veheti el tőlünk senki.
Üdvözlettel,
Janó
Kedves Janó!
Most mondjam azt, hogy igazad van?!
Igen, mondom, mert így gondolom én is.
Az mindenesetre megnyugtató, hogy az emlékeink velünk maradnak.
Örülök, hogy nálam jártál!
Szeretettel: Edit