Halálhozók – 2. rész

2.

Mathan másnap már kora hajnalban felébredt. Hirtelen nem tudta, mi riasztotta meg, aztán meghallotta a hangokat: közvetlenül a letakart ablak mellől jöttek. Felállt a padra, és csakúgy, mint éjjel, kinézett a rongy mellett.
A keselyűt, Alfric-et látta, ahogyan egy díszes, vörös ruhába öltözött nővel beszél. Mathan felismerte a festményekről, amiket látott róla: ő volt Eldana, a királynő.
– Nem hinném, hogy megölné. Csak gyorsítaná egy kicsit a leépülési folyamatot.
– Helyes. Te is tudod: ha meghal, az az ostoba Narom lesz a király. Ha pedig őt is mérgeznénk, az már túl feltűnő lenne.
Mathan leguggolt, és megrázta Telra vállát.
– Ébredj –suttogta. –Ezt hallanod kell!
– Mit? –a lány értetlenül nézett rá. –Mathan, holnap meghalok, legalább hadd aludjak egy jót előtte…
– Gyere, hallgasd!
Telra kelletlenül felállt, és ő is kinézett a rongy mellett.
– Alfric és Eldana. Mi van velük? –suttogta.
– Csak hallgasd!
– Meddig bírhatja még a szervezete a mérget? –kérdezte a királynő.
– Nem sokáig. Ha tenni akar valamit felséged, most kell cselekednie.
– Rendben. De a segítségedre van szükségem.
– Bármit, felség.
– Ma éjjel… érd el, hogy a királyfi ne tudjon elaludni. Én pedig majd elvezetem a Halálhozókat hozzá. De úgy tedd, hogy ne fogjon gyanút senki. Épp elég veszélyes a király betegsége is.
– Rendben, felség.
– Menj! Intézkedj!
A keselyű megsuhogtatta köpenyét, és elindult a vár irányába. Eldana körülnézett, és a város felé vette az irányt.
– Ugye tudod, mit jelent ez? –kérdezte Telra.
– Soha nem tudnánk meggyőzni a királyt –vágta rá Mathan.
– A királyt nem. De én ismerem a fiát. Minden nap bejön hozzám. Régen… régen sok időt töltött a húgommal, mielőtt még…
– Mielőtt még?
– Mielőtt a Halálhozók elragadták volna –Telra lesütötte a szemét.
– Sajnálom.
– Én is. De most nem számít. Tehát akkor amit itt hallottunk…
– … az a szabadulásunk kulcsa –fejezte be Mathan, és elmosolyodott.
Narom aznap nem sokkal ebéd után látogatta meg Telrát. A lány rögtön a lényegre tért. Leültette a fiút a padra, és leguggolt elé.
– Szeretném, ha komolyan vennéd, amit most mondani fogok neked –kezdte. –Az édesapád életéről van szó. És a mostohaanyádról.
– Hallgatlak –mondta Narom, és keresztbe fonta karjait.
– Eldana mérgezi a királyt. Folyamatosan gyengíti a szervezetét, hogy ő vehesse át az uralmat Eghain felett. És ami még fontosabb: téged is el akar távolítani az útból.
– Telra…
– Ma éjjel eljönnek érted a Halálhozók. Alfric meg fogja akadályozni, hogy elaludj. A mostohád parancsára. Narom, te és az édesapád nagyon nagy veszélyben vagytok!
– Telra, ez képtelenség.
– Nem az, én is hallottam –szólt közbe Mathan. –Igazat mond. Hinned kell nekünk!
– Nagyon régóta ismersz, Narom. Tudod, hogy neked soha nem hazudnék.
– Ezt tudom.
– Akkor kérlek… tennünk kell valamit.
– De ti be vagytok zárva, én meg nem tudok szembeszállni velük. Gyerek vagyok, nem számít a szavam.
– Elég, ha csak kijuttatsz innen minket. Mi mindent elintézünk.
– Ehhez nincs hatalmam. Esetleg el tudom terelni az őrök figyelmét, de nem tudom, hogy az elég-e…
– Tökéletes. És szólj pár szót az érdekünkben édesapádnál. Hamarosan meglátogatjuk. Menj, hívd félre az őröket! –suttogta Telra.
Pár perc múlva Telra és Mathan a várkert puha füvét taposták. Szorosan a falhoz lapulva osontak a várkapu felé.
– Telra –szólt a férfi. –Te komolyan el akarsz menni a királyhoz?
– Persze. Miért, te nem?
– Az lenne az első, hogy visszavitetne a börtönbe. Nem hinne nekünk. Szerintem egyszerűen csak meneküljünk innen, amilyen messzire csak tudunk.
– Elfutnál? Azok után, hogy tudod: egész Eghain sorsa a kezedben van? Csak annyit kell tennünk, hogy bebizonyítjuk a királynak, hogy Eldana és Alfric árulók.
– Még ha a saját szemével látná is…
– Tudod mit, Mathan? Én mindenképpen végigcsinálom, vagy veled, vagy nélküled. Tartozom ennyivel a testvérem emlékének. Ha te gyáván el akarsz futni, hát legyen. Szabad az út, folytathatod a bájital-csempészést, vagy amit akarsz.
– Telra…
– Csak majd esténként, lefekvés előtt gondolkozz el rajta: hány ártatlan kisgyerek vére szárad a lelkeden! Mert semmi sem garantálja, hogy sikerrel járok, és akkor a Halálhozók folytatják, amit elkezdtek. És ha talán egyszer neked is lesz gyereked…
– Jó, jó, megértettem! –Mathan vállon ragadta a lányt, és kényszerítette, hogy rá nézzen. –Itt maradok. Segítek neked. Csak ne beszélj többet ilyen rideg hangon velem, mert…
– Mert?
– Beleszakad a szívem –válaszolt a férfi, és elindult a város irányába.