A halászsas behajlott karmaival készült a vadászatra. Büszke volt, méltóságteljes ragadozó. Erős lábaival épp megragadott egy csukát. Szorítása olyan erős volt, hogy lehetősége sem volt a csukának a menekülésre. Gondos szülő volt, már vitte is fiókáinak a fészekbe. Ahogy nőttek a kis sasok tüzetesen megtanított nekik mindent amire szükségük volt az életben maradáshoz. Az egyik kis sas élete első vadászatára készült. Magasból leste ki a prédát. Tüzetesen átgondolt mindent amire tanították szülei. Hegyes, kampós karmaival csapott le áldozatára…. azaz csak majdnem, mert csak megsebesítette a halat és a keszeg elúszott. Látva ezt a másik fiatal sas, kárörvendőn kigúnyolta. Még mielőtt megbántották volna a szavak, erőt vett magán és ismét felrepült a magasba. Miután észrevett egy kétéltűt, zuhanórepülésben, pontosan csapott le áldozatára. Most sikerült neki. A szülei nagyon megdicsérték. Már a fiatal sas sem csúfolta ki.
Felelősséggel tartozunk tetteinkért, kimondott szavainkért.