Hangya doktor az őrület határán

Másik: Elnézést, kedves uram, megszabadna kérdeznem, mit szorongat a kezében?
Hangyás: A hangyafarmomat.
Másik: Értem.
Hangyás: Sajnos az egyikkel problémák vannak.
Másik: Rólam is ezt mondták, mielőtt idekerültem.
Hangyás: Én csak a hangyám miatt vagyok itt, velem nincs baj.
Másik: Azt nem lehessen tudni. Nézze azt a beteget annál az asztalnál. Korábban ő a másik oldalon volt. Pszichológus volt. Most ő is közénk tartozik.
Hangyás: Ismerősnek tűnik.
Másik: Neki is valami hangyákkal volt konfliktusa.
Hangyás: Miért, még kinek?
Másik: Ja, nekem.
Hangyás: De a hangyák csodálatosak, és csak örömet okoznak.
Másik: Vagyis inkább a méhekkel kerültem összetűzésbe.
Hangyás: Kíváncsian hallgatom.
Másik: Lekváros kenyeret kértem a feleségemtől, de ő mézeset adott.
Hangyás: Az nem ugyanaz.
Másik: Ugye? Nem bírom a mézet. Bogarak csinálják virágból. Tudja mire?
Hangyás: Nem akarom tudni.
Másik: És ott van a mazsola.
Hangyás: Micsoda?
Másik: Az, kérem romlott gyümölcs. Hogy várhatják el hogy a buktához egyem?
Hangyás: Gomba.
Másik: Mi baja a gombával?
Hangyás: Az meg egy betegség. Nem akarok betegséget enni.
Másik: És a mák?
Hangyás: Igen! Le vele! Jó, hogy már nem kokaint szórnak a tésztára.
Másik: Na, meg a magok! Azon a madarak például magában elélnek. Tehát mellé, ha mást is eszünk, akkor túltáplálkozunk.
Hangyás: Örülök, hogy ezeket tisztáztuk.
Másik: Térjünk hát vissza a hangyáihoz. Honnan vannak?
Hangyás: Itt kaptam, az egyik orvostól még régebben, terápiás célokra.
Másik: És bevált?
Hangyás: Minden bizonnyal.

Ápoló: Kérem, üljenek az asztalhoz, az ebéd tálalva.
Hangyás: Azt elhiszem.
Másik: Biztos kihallgattak minket, és olyat adnak, amit nem eszünk meg, aztán még ők sértődnek meg.
Hangyás: Mit kell ennünk?
Ápoló: Főzeléket.
Hangyás: Gyanúsan hangzik.
Ápoló: Finom az. És kaphat, amennyi jólesik. Még a hangyái is jóllaknak.
Hangyás: A hangyáimat csak hagyja ki a játékából.
Ápoló: Nem akartam megsérteni őket.
Hangyás: Ne is.
Ápoló: És az ebéd mellé gyümölcslevet ihatnak.
Hangyás: Frissen facsart?
Ápoló: Dobozos. De friss.
Hangyás: Csak ne legyen benne sok „E” betű.
Ápoló: Nyugalom, nem betűtésztával adják.
Hangyás: Bolond!
Ápoló: Ha maga mondja…
Hangyás: Akkor is van valami magával. Talán a Holdról jött?
Ápoló: Ugye tudja, hogy nem sajtból van?
Hangyás: Tudom, mert törökméz.

Másik: Nem is olyan rossz ez a főzelék.
Hangyás: Nagyon finom, de ezt mégsem mondhatom meg.
Másik: Igaz.
Hangyás: Talán kérhetnék repetát.
Másik: Nekem az a kedvenc ételem.
Hangyás: Tulajdonképpen egész jó itt.
Másik: Nem panaszkodom.
Hangyás: De még itt se tudja senki, mi lehet a hangya baja.
Másik: Miért, mi a baja?
Hangyás: Nem megy oda a többihez. Elkülönül.
Másik: Fogós kérdés.
Hangyás: Maga mire gondol?
Másik: Még egy tányér főzelékre.
Hangyás: Az segítene a hangyán?
Másik: Ha éhes.
Hangyás: Éhes lenne?
Másik: Adott nekik eleget enni?
Hangyás: Van ott sok föld.
Másik: És sok kaja is? Mert a föld nem eleség.
Hangyás: De hát abban élnek.
Másik: Maga meg rajta, mégse eszik földet. Vagy igen?
Hangyás: Izé… dehogyis.
Másik: Etesse meg… Ne! Ne gyömöszölje a főzelékbe…
Hangyás: Ápoló! Egy kis malőr.
Ápoló: Adja csak ide, majd én megtisztítom.
Hangyás: Ne! A hangyáim!
Ápoló: Mindjárt visszahozom.
Másik: Megettem volna azt a főzeléket.
Hangyás: Ahogy látom, magának mindegy, hogy főzelék vagy tányér.

Ápoló: Tessék, a hangyái. És beszéltem a főorvos úrral a problémáról.
Hangyás: Komolyan?
Ápoló: Igen. Megvizsgálta a zárkózott hangyát, és azt üzeni, meg fog gyógyulni, de kezelésre van szüksége. Arra az időre a doktor magánál tartaná, ha megengedi. Úgy jobban oda tud figyelni a páciensre.
Hangyás: Rendben van. Ha ez a gyógyulását segíti.
Ápoló: Természetesen. Örülök, hogy segíthettem.

Hangyás: Haha, micsoda duma. Azt hiszi, hogy beveszem?
Másik: Tehát átlátott rajta?
Hangyás: Persze. A hangya gyógyulása? Azért kérte el a doktor, mert irigyelte tőlem a hangyafarmot. Neki is kellett, de pont az enyém. Vigye hát! Nem tudja, mivel jár ez.