Megérzésből, talán a neveltetésemből kifolyólag sokat meséltem gyermekeimnek, régmúlt karácsonyokról. Ismertem édesanyám gyermekkorában miként élték meg a karácsonyokat, mit jelentett a szó, miért tartozik a legszebb ünnepeink közé? Mi által sikerült olyan széppé varázsolni ami felejthetetlenné tette az ünnepet.?Semmiképpen nem az ajándékozáson volt a fő hangsúly. Természetesen az is volt, olyan keretek között, amelyben a mértéktartás volt a legnagyobb erény. A szeretet mellett.
A terített asztal. A hétköznapi ételeknél másabb, kimondottan karácsonyi ételek , sütemények ínycsiklandozó illata , az év többi napján nem csábították magukat, hiszen nem készültek ilyenek.
Azt már az év elején sejtettem, az idei karácsonyunk nem fog tudni hasonlítani az előző évekbe tartozó gondtalan ünnepek közé. Amióta az anyagi lehetőségünk nem engedte meg azt a színvonalat amelyet eddig igen,hálát adtam az Istennek, könnyebben fogjuk megélni, hiszen tudtuk mindannyian,az életben vannak nehézségek, amely a küszöbön állva bekérezkedett hozzánk is.
Ami a legfontosabb volt éreztem, a gyerekek is elfogadják majd a helyzetet Egyedül Dorkában nem voltam biztos. Ő a legkisebb a három lány közül, és mint minden évben ilyenkor tájt már, az általam készített kis karácsonyi kártyára három kívánságot írhattak fel, amelyből egy ajándék a fa alá fog kerülni.
Az ő kívánságlistája volt a legszínesebb mindig, és a játékbolt kirakata előtt is sokáig képes volt ácsorogni. Emlékszem előfordult az is, hogy amikor bent voltunk a plüss állatokhoz beszélt, majd kijelentette határozottan ,a maci megsúgta vele szeretne lakni. Mi tagadás előfordult, hogy kisétálhatott vele, mert megengedhettem magamnak, hogy megvásároljam. Nosztalgiázom most,és mosolyt csal az arcomra az akkori pillanat…
Ez már a múlt.
A kártyákat annak módja szerint ami a hagyomány, elkészítettem, és indultam a szoba felé. Közben a konyhában megkavargattam a paprikás krumplit, amibe beleszórtam pár vékonyan felszeletelt füstölt kolbászt, ami ad egy ízhatást , egy keveset.
Az íróasztalra helyeztem, az éjjeli lámpának támasztva őket. Majd átsétáltam a hálószobába, és a fiókból elővettem egy dobozkát, és elkezdtem számolgatni a pénzt, amelyet megkuporgattam az év során, karácsonyi ajándékra a gyerekeknek. Volt ott mindenféle címlet, sorakoztak az aprópénzek is, mint a katonák. Remegett a kezem kissé, mert fogalmam nem volt mennyi lesz az összeg amire a végére érek. Szépen egymásra helyeztem az egyforma pénzeket, majd összeadtam. Meglepetésemre majd tizenötezer forint jött össze. Melegem lett. Nem számítottam ennyire. Meglátom majd a kívánságlistát, és akkor átgondolom, hogyan tudom ütemezni a pénzt? Jut esetleg belőle, arra is, hogy az ünnepi asztalon a sült oldalason kívül, valami ízletes pecsenye is helyet kaphasson? Még sosem éreztem ezt az izgalmat, ami átjárta minden porcikámat.
Délután a gyerekek amikor hazaértek, és megvacsoráztattam őket, a lelkükre kötöttem , mielőtt elalszanak, ne feledjék a kártyákat. Várom nagyon a kívánságlistát. A szemem kissé fátyolos lett, éreztem egy könnycsepp ha kicsordul, nem fogom tudni letörölni anélkül, hogy ne áruljam el magam. Nyeltem egy nagyot, és gyorsan elfordulva tettem pár vékony fát a kályhába. Mire megfordultam, a lányok, már a szobájukban nevetgéltek.
Az ágyban sokáig beszélgettünk a férjemmel, terveztünk. Terveztük a karácsonyt, a nincstelen semmiben. Egymás kezét fogva bíztattuk egymást, jól fog sikerülni, ha szerényebben is, mint eddig. Nem mertük feleleveníteni az elmúlt éveket, tudtuk az a múlté. Azt is, hogy amikor majd jobbra fordul minden, ezt a karácsonyt fogjuk emlegetni, és biztosak voltunk abban is, hogy gyermekeink amikor felnőnek elmesélik majd ők is az unokáknak vannak nehéz időszakok, amelyekben a szeretet összetartozás a legerősebb.
18 hozzászólás
A végén maradt egy kis hiányérzetem, mert nem derült, ki, mi volt a kártyákon.
Szia!
Megértelek, most nem azt igyekeztem kiemelni, a pénz meg volt ahhoz, hogy a kívánságlistából, jutott a fa alá ajándék. Köszönöm figyelmedet , hogy elolvastad írásomat.
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Köszönöm, hogy megosztottad velem is ezeket a meghitt élményeket. Azt hiszem az utolsó sorban ott van minden ami a Karácsonyt számomra is jelképezi!
szeretettel-panka
Szia!
Azt gondolom , most nehezebb idők járnak sok-sok családnál. Üzenetem, amit írásommal szerettem volna kifejezni, az ünnep lehet nagyon szép, meghitt, szerény körülmények között is. A gyermekek azok, akik várják az ajándékot. Jó arra nevelni őket, hogy mindennek tudjanak örülni egyformán, akár egy apróságnak is.
Szeretettel:Marietta
Igazán szép és megható!
Ezt az érzi igazán át, aki volt hasonló helyzetben.
Én értem!
Gratula!
barátsággal:Zsolti
Szia!
Köszönöm Zsolti, nagyon köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Nehéz helyzetben is meg lehet találni az ünnep szépségét, nektek ez sikerült!
Szeretettel: Eszti
Azt gondolom, ha egyszer ilyen helyzetbe kerülnénk, megoldható lenne. Köszönöm szépen , hogy olvastad!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Egyre több család kerül ilyen helyzetbe. Nagyon sok hátrányos helyzetű gyerek között dolgozom, így sok olyan dolgot tapasztalok, amire egyébként nem lenne ennyire rálátásom. Úgy gondolnánk, hogy nehezen fogják még fel, miért nem kaphatják meg ugyanúgy mindig a drága ajándékokat. Pedig nem így van, nagyon is érzékelik a körülöttük folyó eseményeket, igenis tudják értékelni a kisebb, de szeretetből kapott személyre szabott ajándékot is. Sokkal rugalmasabbak ezen a téren, mint mi felnőttek. Szerencsére a látszat ellenére a szívük még nincs teljesen megrontva. Ők még tudják, hogy az érték odabent található, ezt kellene tudni megtanítani megőriztetni velük.
Figyelemre méltó, szívhezszóló írásod nagyon jól sikerült, gratulálok hozzá!
Szeretettel: Zsóka
Kedve Zsóka! Igen ez a szomorú valóság. Jól tudom, mindig is voltak olyan családok, ahol nehéz volt. Azt is, sok esetben szerényen viselték, viselik sorsukat. A gyermek a legőszintébb lélek, a legérzékenyebb, viszont alkalmazkodni tud a körülményekhez. Sokszor vígasztalni is képes. Tudnék írni olyanról is, amikor a jólét fertőz, pl iskolákban megkérdezett gyerekek megnyilatkzásairól. Ugyanis a gazdagság nem egyelő, a jó neveléssel, az együtérzéssel, a toleranciával. S hát a gyermek viszi, az otthon látottakat… Tisztelet a kivételnek. Elkanyarodtam kissé, bocsáss meg. Értesz biztosan. Köszönöm szépen, hogy itt jártál.
Szeretettel:Marietta
Természetesen értem, miről beszélsz.:) Csak annyit akartam kihozni belőle, hogy sok függ attól, mit látnak tőlünk, hogyan kezeljük a kialakult helyzetet. Amennyiben a szeretet körbelengi az ünnepet, megmarad a varázsa, gyermekeink is képesek túllépni eddigi "elvárásaikon", legtöbb esetben.
Zsóka
Köszönöm Zsóka! Egyetértünk:-))
Marietta
Szia Marietta!
Kis karácsony is lehet szép karácsony. Kellemes hangulatú próza.
Szeretettel: Ági
Köszönöm szépen Ági, igen még a dalban is úgy van, "KISKARÁCSONY, NAGYKARÁCSONY"
Marietta
Kedves Marietta!
Az alkotásod közelebb hozta a karácsonyt. Egészen karácsonyos hangulatom lett tőle!
Azt gondolom, hogy most nagyon sok helyen kell megoldani, hogy az ajándékozás a szeretetről és a figyelmességről szóljon, ne pedig a pénzről.
A többit priviben…
Judit
Kedves Judit!
Én magam is érzem már a karácsony megérintését. Holnap gyertyát gyújtunk az elsőt az adventi koszorún. Szép! Köszönöm szépen , hogy itt voltál nálam. Nagyon köszönöm!:-)
Marietta
Nagyon életszerű történet… de talán el lehet merengeni, miről is szól igazából ez a nap. Üdv: Alex
Szia Alex!
Köszönöm szépen, hogy olvastál. Elmélkedni bizony sok mindenről lehet. Látom feltettél a várólistára, egy hasonló címü írást, várom, hogy olvashasni tudjam.
Selanne