Határtalan szerelem (Mese felnőtteknek)

A határtalan szerelem már évszázadok óta becsületesen végezte a munkáját. Ha megszólalt a belső csengője, hogy két ember között kialakulhat valamilyen szimpátiával járó kapcsolat, Ő már hívta is Ámor nevű segédjét, és nyomban a helyszínre mentek. Óriási szakmai tudását beleadva, tüstént azon munkálkodott, hogy az összeillőnek tűnő párt – segédje sokszor vértfakasztó nyílzáporának közepette – lángoló szerelemre gerjessze. Mindig becsületesen, lendületes energiával küldte a pár felé a kohéziós erejét, és amikor teljesen betakarta őket a szerelem apóra szőtt hálójával, Ő, mint aki jól végezte dolgát, tovább állt a következő párhoz.
Munkájának ez a része lelkesedéssel töltötte el. Imádta az apró mozdulatokat, eseményeket véletlenszerűnek beállítani. Mestere volt a különböző körülmények (időjárás, csillagos ég, meghittséget árasztó kandallótűz, nyáresti hangulat) lelkeket bizsergető megjelenítésének, és büszkén gondolt arra, hogy soha nem fukarkodott velük.
Csak az elengedhetetlen ellenőrző körútjairól tért haza mindig fájdalmas arccal. Mert hát az élet többi alkotóeleme gyakran romba döntötte az Ő mesteri művét.
Ezer kiválóan végzett munkájából jó, ha száz bizonyult tartósnak.
Ilyenkor a szomorúsága nem ismert határokat. És bár a Schengeni egyezmény megszületése óta többszörösen is határtalannak tudhatta magát, ilyenkor inkább a csalódottság nevű, régóta gyűlölt, távoli rokonát érezte pimaszul határtalannak.
– Ez ellen tenni kell! – gondolta eltökélten.
Elővette hát a szaknévsort, és az „Élet” címszó alatt keresgélni kezdte a segítőket.
– Na, azt mondja… „Élet”… Igen, van itt, lássuk csak: keserves, semmit érő, mihaszna, eltékozolt… Á, ez az! Gondtalan élet! Ezt a számot bepötyögöm a telefonomba.
Aztán a „Biztonság” következett.
– Nézzük csak! Van itt szellemi, személyes, társadalmi, katonai… Ez lesz az! Anyagi biztonság! Ez kell nekem.
Ezt a számot is a telefonkönyvbe mentette a mobilján.
És így ment tovább. A szaknévsorból kikereste a következőt:
– Na, hadd látom! „Romantika”… Hát, van itt rózsaszín, hazug, megtört, megszűnt, felesleges. Ez az! Ez kell nekem! Egészséges romantika.
Ezt a számot is tárolta a telefonjában.
Egyre nagyobb izgalommal kereste a következő számot. Ráment egy fél napja a bogarászásra, de amikor végzett, úgy gondolta, megérte összegyűjteni ezeket az adatokat.
– Lássuk csak! Kiket is szedtem össze? Igen, itt van a „Gondtalan Élet”, meg az „Anyagi biztonság”, és az „Egészséges romantika” az „Állandó egészség”, a „Megalapozott tudás” ja, a Felebaráti szeretet” és az „Önzetlen jószívűség”. Hát, vannak egy páran, de mindegyiket tárcsázom.
Konferenciahívásra állította a készüléket, és találkozót beszélt meg velük.
Este alig bírt elaludni. Állandóan a másnapi megbeszélésre gondolt. Még a belső csengőjének a berregése sem érdekelte, pedig egyfolytában szólt, és figyelmeztette Őt egy-egy új szerelem létrejöttében.
Fontoskodó, állandóan ugrásra kész segédjét, a nyavalyás nyilaival együtt türelemre intette:
– Nyughass már egy kicsit! Szedd össze inkább a szanaszét heverő nyílvesszőidet. Holnap olyan tényezők társaságában használhatod, amelyeknek a segítségével, sokkal hatékonyabb szerelmeket tudunk gyártani.
Ám a határtalan szerelem, az örök idealista egy dolgot elfelejtett:
A halállal nem konzultált.
Egy-egy jó terv, eszme, ideológia így fut zátonyra az élet nagy tengerén.