Felállt a fotelből, és elindult az állólámpa felé. Egy bogár röpködött a szobában. Eleinte nem zavarta, de látta, hogy a pimasz a halogén lámpa forrósága felé tart. Felemelte a lámpát, hogy a repülő rovart csapdába ejtse. Beleestek azok maguktól is, irgalmatlan bűzt árasztva, amikor lángra lobbantak. De erre a nyavalyásra mérges volt, siettetni akarta az aktust. A bogár nem esett pánikba, kikerülte a hőforrást. Aztán, hirtelen sötét lett. Valójában elájult egy pillanatra. A vérnyomása leesett, és ez most eszméletvesztéssel járt. Úgy érezte, zuhan. Tudatában volt annak, hogy tehetetlen. Még nem jött vissza a fény, de tisztán végiggondolta, mi fog történni. Megadta magát, nem tiltakozott. Tudta, súlyos következménye is lehet ennek a zuhanásnak. Háttal esett rá az üveg dohányzó asztalra. Visszatért a kép, és most már az üveg hangját is hallotta, ahogy darabokra hullott. Az asztal fa kerete is kettétört a súlya alatt. A bal lapockája alatt egy tompa ütést érzett, majd egy éles tárgy végig hasította a hátát. A két kezét hátra tette, hogy tompítsa az esés erejét. Ösztönös mozdulat volt, nem számított arra, hogy üvegszilánkokba tenyerelhet. Aztán mozdulatlanná merevedett. A bal könyökén támaszkodott, jobb kezében az állólámpát szorongatta, elkapta, mielőtt a földre zuhanva összetörhetett volna. Egy darabig így maradt. Nem tudta, mi történik, ha megpróbál feltápászkodni, maga körül mindenütt, apró üvegszilánkokat látott. Nézte magát, a tehetetlen alsótestét, és kitört belőle a nevetés. Ekkor jött be a felesége. Meglátta a mozdulatlan testet a könyökére támaszkodva, a hátából egy tenyérnyi üvegdarab állt ki, és csorgott belőle a vér. Kihúzta az üveget a testből. Szerencsére, a vérzés nem erősödött. A sokk megállította.
– Ne mozdulj, tele vagy üveggel – mondta az asszony.
– Nem tudom mi történt, egyszer csak itt találtam magam.
– Biztosan alacsony a vérnyomásod. Gyere, add a kezed! Lassan, nagyon lassan próbálj felállni! Segítek.
Ez a jó házasság, ahol a házastársak segítenek egymáson. Ott is hagyhatta volna, vérezzen el, vagy ha megpróbál feltápászkodni, a többi üvegdarab okozzon súlyosabb sérülést. Az asszonynak nem volt gyakorlata elsősegélynyújtásban.
– Nagyon mély a seb? – kérdezte a férfi, és közben leült a kanapéra.
– Nem vészes. Fél centi lehet, de hosszú. Gyere, menjünk be az ügyeletre! – mondta az asszony.
– Nem. Nem akarok órákat ott ülni ellátatlanul. Van itthon kötszer, és valami fertőtlenítő?
– Persze, hozom.
– Fogd össze a sebet, ahogy tudod, és a környékét fertőtlenítsd! Szorító kötést fogunk rátenni. Hajtogass egy gézpárnát, szórd be sebhintőporral, és tedd a sebre. Szorosan tekerj körbe kötszerrel. Két nap múlva cseréljünk kötést, aztán, majd meglátjuk.
– Nem érzed rosszul magad?
– Nem. Érdekes, fájdalmat sem érzek. És mintha, újjá születtem volna. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom telepedett rám. Mintha valaminek vége lenne, és kaptam egy lehetőséget, hogy másképpen folytassam. Szerencsém volt, az asztal fémlába nem állt belém. Az oldalamat horzsolta.
Másnap szakított Évával. Tiszta fejjel, okosan érvelt. Nem volt semmi ellenállás, ez meglepte, de nem bánta.
– Tegnap a házunk előtt egy autó nekiment egy fának. A szélvédő összetört, az üvegszilánkok szanaszét repültek. Megrémültem, azt hittem te ülsz az autóban. Szerencséje volt a vezetőnek, hogy mellette hatolt be a fatörzs a fülkébe, éppen hogy súrolta – mondta Éva, és letette a telefont.
15 hozzászólás
Kedves Janó!
Már alig vártam, hogy ezt elolvashassam.Érdekes amit a fájdalom hiányáról írsz és olyan, mintha újjá születtél volna.
Már hallottam hasonló történetet.Most igaz, hogy minden rosszban van valami jó.
Szeretettel:Ági
Köszönöm, kedves Ágnes!
Kedves Janó! Nagyon jó! Olvasmányos. Ilyen az élt, mit lehet tenni: 🙂 A sebkötözés ilyetén módjáról azonban lebeszélnék mindenkit, – saját tapasztalataim alapján. A kötszer beleragadt a sebbe!!! Tilos a sebhintőpor. Minden kötözésnél fel kellett tépni! Üvöltöttem, mint a fába szorult féreg. És legyetek erősek, hetekig tartott! 🙂 Üdv: éb
Szia, kedves bödön! Már túl vagyok rajta, egy éve. 🙂 A hiedelmekkel ellentétben a por mentett meg attól, hogy felszakadjon a seb. De ezt most nem részletezném. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred írásaimat.
Üdv,
Janó
különlegesen jól írsz
ritkán vagyok itt, de jó volt olvasnod
túlparti
Köszönöm szavaidat, kedves túlparti!
Hiányoztál, Janó. Jó, hogy jelentkeztél.
Hátra arc – ébresztő.
Laca 😊
Drága Barátom! Nem is tudod, mennyire örülök annak, amit írsz. Nekem is hiányoztatok.
Üdv,
Janó
Kedves Janó!
Milyen kicsiségeken múlnak nagy dolgok…
Egy bogár száll a fény felé, és sok mindent megváltoztat.
Érdekes a két baleset párhuzamossága, az üvegszilánkok és a fémláb/fatörzs szerencsés kikerülése.
Judit
Kedves Judit!
Nagyon örülök, hogy Te is így látod, milyen kevésen múlik olykor, hogy elkerüljük a tragédiát, vagy hogy az életünkben gyökeres fordulatok következzenek be. Köszönöm, hogy olvastad írásomat.
Üdv,
Janó
Nagyon életszerűek, hitelesek az írásaid. Olvaslak… most is… és mintha újjá születtem volna.
Vox
Kedves Márta!
Megleptél. Köszönöm kedvességedet, és különösen örülök újjá születésednek.
Janó
Kedves Janó!
A sebesülés itt, úgy vélem, másodlagos. Kell egy biztos pont az ember életében. Legyen az akár az unásig ismert férj vagy feleség. Évák, akárkik jönnek-mennek, minden új szerelem csodálatos. Minél csodálatosabb, annál nagyobb fájdalmat tud okozni, ha vége. Hát kinek hiányzik ez a fájdalom?
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
A fájdalomból lehet a legjobban építkezni. De igazad van, nem hiányzott.
Szeretettel,
Janó
Kedves Jano !
Írásod sebeket szakított fel,nálam is hasonló történet…
De élni kell és menni tovább.
Szeretettel olvastalak: Zsu