Házasság(tö(r)és)

Annyira akartad tudni, hogy jó volt-e a szex, hát most őszinte leszek és megmondom.
Nem, nem volt jó.
Feláldoztam a sajátomat, s megkíméltelek attól, hogy megdolgozz értem.
Ez bizony nem tett jót egyikőnknek sem.
Nem biztos, hogy az a férfi vagy akire én rámerem bízni magam.
Az, ha nem érzel irántam semmit, nem kisebbíti a bűnödet, sőt!
Az, hogy én szeretlek, szerelmes vagyok beléd, az én bűnömet elvette.
Most már, hogy ezt megértettem, nem hozok érted több áldozatot, s nem leszek kíméletes sem.
Lehet, hogy te nem tudod miért szenvedsz.
Hát azért szenvedsz, mert nem tudod, hogy egy nő, több mint kettő.
S hogy nem tudod, nem a megfelelőért verekedtél meg,
hogy azért a nőért, akit meg kell verni, nem érdemes megverekedni.
„Rengeteg mazochista van, de igazán jó szadista kevés.”
Én igazán jó úton járok afelé, hogy az legyek.
Nekem könnyű dolgom van.
Most már tudom, mik az érzékeny pontjaid.
A „halál”, a „köreid”, a „sajt”, és a „kapufélfára akasztott névtelen ajándék”,
no, meg hogy nem azt teszem és mondom, amit szeretnél.
De mindennek szabott ideje van.
Ez most az én időm.
Míg, meg nem töröd a válaszoddal.
Nekem könnyű dolgom van.
Én, már két gyermekhez is beszéltem, egy-egy évig, mire megszólaltak.
Ez a türelem.
Anyád helyett anyád leszek.
Ezt akarod?
Vettem vazelint.
Kihúzattam a karcos fogam.
Hogy meg ne sértsem vele, édes, finom, érzékeny pontod.
Van Asti Martinim.
Mi kell még?