Hazugság hálójában 4/1.

Lilla az utolsó simításokat végezte a tükör előtt. Zöld szemét macskásra húzta ki, a szájára leheletnyi szájfényt tett. Farmert és szűk pólót húzott. Sokáig nézegette magát a tükörben, majd végül mégiscsak kiengedte hosszú, vörös haját, azt gondolta így szexibb. Izgatott volt, hisz ez az első, igazi randija a sármos Ferenccel. Felkapta táskáját és elindult.

Érdekesen ismerkedtek meg. Minden reggel a munkahelyére menet találkoztak. Először csak elmentek egymás mellett, aztán mivel minden nap összefutottak, mosolyogtak egymásra, Ferenc egyik nap ráköszönt. Lilla zavartan visszabólintott. Akkor szinte egész nap a férfi járt az eszében. Annyira csinos, jó megjelenésű! Bár, ránézésre idősebb nála, de ez nem zavarta. Kit érdekel, hogy hány éves? Sőt! Inkább hízelgett a hiúságának, hogy egy érettebb férfinek is tetszik. Meg egyébként is! Mi az a pár év? Maximum tízzel, vagy tizenkettővel lehet több.

A köszönések után, az egyik reggelen, Ferenc bemutatkozott, és találkára hívta. A lány nem sokat hezitált, igent mondott. Ott fognak randizni, ahol megismerkedtek, a buszpályaudvaron. Amikor megérkezett Lilla, a férfi már ott toporgott.
– Szervusz! – köszöntötte Lillát. Gyere, itt parkolok, elmegyünk egy csendesebb helyre, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni.

Beültek a kocsiba, közben kérdezgették egymást. Kiderült, hogy Ferenc mérnök. Lilla is mesélt magáról, hogy ő műszaki rajzoló, de nem igazán kedveli a munkáját. Rövid autózás után megérkeztek a várostól nem messze fekvő kis tóhoz. Csodás napsütésben andalogtak. Ferenc folyamatosan dicsérte a lányt.
– Milyen szép vagy! A hajad, az meg csodálatos! És ezek a zöld macskaszemek! Nem tudok betelni veled!

Lilla zavarában elpirult. Sokan udvaroltak neki, de ez valahogy más volt. Amikor Ferenc megfogta a kezét, nem ellenkezett. Úgy sétáltak, mint akik régóta ismernék egymást. Ferenc végig nagyon udvariasan viselkedett, búcsúzáskor puszit lehelt a lány arcára. Lilla a csókot is engedte volna, de Ferenc nem próbálkozott. Nem volt olyan nyomulós, mint a vele egykorú fiúk. Mennyivel érettebb azoknál a suhancoknál! Lilla teljesen elvarázsolódott a férfi társaságában, repesett a boldogságtól. Alig várta a következő randit.

Minden egyes alkalommal egyre közelebb kerültek egymáshoz. Összesimulva sétáltak, csókolóztak, ennél tovább azonban nem mentek. Lilla ezt nem is bánta, mert úgy gondolta, hogy majd annak is eljön az ideje, hogy felfedezzék egymás testét. Nem akarta, hogy az autóban, vagy valami olyan helyen legyenek együtt, ami nem méltó csodás kapcsolatukhoz.

Lilla egyetlen barátnőjének, Grétinek árulta el, hogy a nála jóval idősebb, Ferenccel jár. Neki áradozott, hogy mennyire szeretik egymást, és milyen boldog minden perc, amit együtt töltenek.
– Tudod, csak az zavar, hogy gyakran csörög a telefonja.
– Miért? – harapott Gréti az előtte lévő sütibe.
– Hát, mert olyankor elég ideges, vagy nem is, inkább zavart lesz. Olyan, mintha titkolna valamit.
– Á, csak képzelődsz! Te mondtad, hogy milyen fontos munkát végez, az meg sok telefonálással is jár – kortyolt a limonádéba Gréti.
– Igen, de vagy kinyomja, vagy ha felveszi, akkor félrevonul, és suttogva beszél. Utána meg olyan fura lesz. Nem tudom… – kavargatta kávéját Lilla.
– Persze, nem akar a melójával untatni, azért beszél halkan. Egyébként is elég utálatos dolog, ha valaki ordítva telefonál, és boldog-boldogtalan hallja, amiről dumál. Lehet, hogy bizalmas információkat mond a munkatársának? Te, lehet, hogy titkos ügynök! – nevetett Gréti.
– Bolond vagy! – kacagott most már Lilla is. – Még hogy titkos ügynök! Jó hogy nem kém!
Még sokáig beszélgettek, majd megegyeztek, hogy jövő héten is összefutnak egy kávéra.