Hazugság hálójában 4/2.

– Fercsi! Itt vagyok! Hahó! – integetett Lilla a buszpályaudvar előtt bámészkodó Ferinek.
– Már azt hittem, nem is jössz! – morcoskodott a férfi.
– Bocs, de késett a buszom. Miért itt találkozunk mindig? Itt olyan sokan tömörülnek. Mindenki siet a buszhoz, mindenki nyomakodik. Meg kicsit uncsi már! – csicseregte a lány.
– Tudod, itt ismertelek meg, hát azért – felelte Ferenc. Meg… – de nem tudta befejezni, mert melléjük lépett egy illető.

– Helló Ferenc! Óh! Micsoda szép hölggyel vagy! Bemutatnál?
Ferenc zavartan nyögdécselt valamit. Lilla bájosan mosolygott az idegenre. Feri hamar lerázta a kollégáját, mielőtt munkatársa jobban belemerült volna a kérdezősködésbe.
– Na, Fercsi! Miért mondtad azt, hogy egy ismerősöd vagyok, és épp most futottunk össze? Miért nem mondtad azt, hogy a barátnőd, vagy a kedvesed? – szegezte neki szemrehányóan a kérdést Lilla.
– Nem akartam, mert akkor a munkahelyemen menne a szívatás. Nem lenne egy perc nyugtom se. Tudod, a pasik is tudnak ám pletykálni! Mesélhetnék! Így is lesz majd ugratás!
– Kitárgyaljátok a csajokat? Na, szép mondhatom! Na, jó! Mi is kibeszéljük a pasikat – nevetett Lilla.

– Gyere! Itt áll a kocsi, elmegyünk Tihanyba! – terelte el a szót Feri.
– Jó, klassz! De miért nem ülünk be itt valahol egy fagyira? Nekem ez is jó lenne. Nem kell mindig autókázni. Vagy tartasz tőle, hogy megint összefutunk az egyik munkatársaddal? Titkolni akarsz előttük? Mit mismásolsz? Ki vele! Valld be bűneidet! – mondta viccesen a lány.
– Ugyan! Semmit sem sumákolok, csak kettesben akarok lenni veled, és nem akarom, hogy beletrollkodjanak a randinkba. Hát bűn ez? Annyira jó, csendes, szép helyen sétálgatni veled az egész heti robot után! Nem kívánok senki mást, csak téged. Érted, te kis zöldszemű szépségem? Csak téged! – és megcsókolta.

Ezzel le is szerelte Lillát. Tihany csodás látnivalókat kínált a turistáknak. Ferenc itt is a kevésbé látogatott helyekre vitte a lányt. Megnézték a barátlakásokat. Innen csodás kilátás nyílt a félszigetre. Leereszkedtek a Ciprián-forráshoz, itt kicsit felfrissültek. Lilla lefröcskölte Ferit, aki először mérgelődött, aztán ő is belement a játékba.

– Na, végre! Ne légy olyan papós! – kacagott a lány.
– Mi az, hogy papós? – kérdezte a férfi.
– Olyan nagypapis! Légy kicsit lazább! Engedd el magad!
Ferenc átkapta a lány derekát, magához szorította, hosszasan megcsókolta.
– Remélem ez nem volt papós? Annyira kívánlak! – súgta a lány fülébe.
– Nem volt. Hidd el, én is szeretnék már máshol összebújni veled, úgy igazán! – pirult el Lilla. – Azt hiszem, eljött az idő, és felmehetnénk hozzád. Kíváncsi vagyok, milyen egy legénylakás – nevetett. – Bár, nem illik egy lánynak így felajánlkozni, de hát annyira szeretlek! Te olyan tisztességes vagy! Nem akartál egyből ágyba vinni, igazi getlemen vagy – csókolta meg imádottját.
– Te drága, te kis bolondosom! Illik? Nem illik? Ma már ez nem téma. Sajnos most hozzám nem lehet – felelte Ferenc. – Tudod, rászántam magam, és kipofoztatom, festetem a lakást. Ha látnád, mi van most nálam! Szakik mindenhol. Kupi, por, meg ami ezzel jár. Lassan haladnak, mindig van valami, ami miatt tolódik a dolog.
– Óh! – sóhajtott csalódottan Lilla. – De semmi gond! Anyám két hét múlva elutazik. Egyedül leszek egy teljes hétig. Ha már hozzád nem mehetünk, akkor feljöhetsz, senki nem fog zavarni. Ott nem lesznek váratlanul felbukkanó kollégák! Csak te, meg én. Jó lesz?
– Igen! Nagyon – mondta Ferenc, és újra összebújtak.