Hazugság hálójában 4/3.

Ferenc megbecsült munkaerő volt a munkahelyén. Nagy tudással rendelkező, jó szakembernek számított, tisztelet övezte. Mióta megtudta, hogy apa lesz, nagyon elbizonytalanodott. Nehezen birkózott meg ezzel a ténnyel. Nemigen tudta magát apaként elképzelni. "Talán harmincnégy évesen is éretlen vagyok erre a feladatra?" – tette fel magának többször is a kérdést. "Zsuzska is olyan más lett!"
Amióta Ferenc felesége babát vár, gyakran nyűgös, így többször összeszólalkoznak minden csip-csup, dolgon.

– Ne légy velem ilyen türelmetlen! – mondta sírós hangon Zsuzska. – Olyan undok vagy mostanában!
– Bocsáss meg, de te meg mindenen megsértődsz. Semmi sem jó, amit csinálok.
– Tudod, a hormonok… majd ha megszületik a baba, akkor minden más lesz.
"Persze, minden más lesz! Fenekestől felfordul az életünk!" – dünnyögte maga elé a férfi, de úgy, hogy a felesége ne hallja meg.
– Most meg hová mész? – kérdezte pityeregve Zsuzska. Nem fejezed be a gyerekszoba festését?
– Majd, ha visszajöttem. Megvár. Kiszellőztetem egy kicsit a fejem! – kiáltotta vissza az ajtóból Ferenc, azzal elviharzott.

Zsuzska szomorúan nézett maga elé. Nem igaz, mennyire nehezen viseli a férje azt, hogy ő most kicsit érzékenyebb! Nem tehet róla, hogy mindenen elsírja magát. No, meg az időjárás is! Hol 40 fok, hol hűvösebb van. Frontok jönnek és mennek, az ő hangulata is ilyen változékony. Ez a gyakori időváltozás mindenkit megvisel, nem még egy várandós kismamát! "Milyen jólesne most egy fagyi!" Kiment a konyhába, de a hűtőben nem talált se fagyit, se jégkrémet. "Már megint elfelejtett hozni! Pedig tudja, hogy mennyire kívánom. Mostanában olyan figyelmetlen!"

Semmi másért, de ezekért egyszerűen megbolondult terhessége alatt. Hallotta barátnőitől, akik már voltak kismamák, hogy bizony ők is kívánósak voltak. Ki uborkára, ki csokira, sütire, vagy valami másra vágyott végig, az egész kilenc hónap alatt.
Ha most Feri nem rohant volna úgy el, akkor leküldené, hogy hozzon neki a közeli cukrászdából fagyit, vagy innen a boltból egy fincsi jégkrémet. Zsuzska gondolt egyet, felöltözött, és elindult a Tini Cukrászdába.

Gréti és Lilla fagylaltkanalazás közben beszélték meg az élet nagy dolgait. Munkahelyi problémákat, kivel mi történt a héten.
– Na, mi van a drágalátos Fecsókáddal? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában Gréti.
– Ne légy undok! Tudod, mennyire szeretem! – felelte Lilla.
– Igen, tudom. Bocs, na, mondd már! – sürgette barátnőjét Gréti.
Miután Lilla befejezte a beszámolóját, Gréti elkomorult, majd betömött egy nagy kanál fagyit, és megszólalt:
– Na, erre mondják, kérlek szépen, hogy a szerelem vak. És te vak vagy, kisanyám! Átlátszó ürügy ez a "lakásom festetem", "csak veled akarok lenni". Bla-bla-bla. Ébredj már fel! Valamit sumákol ez az ipse!
– Miért olyan hihetetlen, hogy csak velem akar lenni, és nem szeretné, hogy ismerősei, kollégái csatlakozzanak hozzánk? Majd, az az idő is eljön, de még annyira friss a szerelmünk, és olyan jó kettesben!
– Győzködd csak magad! Te is érzed, hogy nem oké a pasi. Nem te mondtad pár perccel ezelőtt, hogy milyen pikk-pakk lerázta a kollégáját? Te is furcsálltad, ne is tagadd!
– Igen, de…
– Nincs semmi de, Lilla! Valahogy ki kell deríteni, hogy Fecsókád mit titkol, mert hogy van vaj a füle mögött, az már tuti!

A mellettük lévő asztalnál sertepertélő pincér, hirtelen odaszólt a lányoknak:
– Elnézést! Segítenének? A hölgy rosszul lett. Megyek, hívok mentőt! Addig vigyáznának rá?
– Nem kell mentő, csak megszédültem egy cseppet, de már el is múlt – felelte a hölgy.
– Akkor taxit kérjek? Vagy esetleg nem akar valakit felhívni? Mondjuk a párját? – érdeklődött a láthatólag nagyon megrémült pincér.
– Nem. Nem hívom fel, minek felizgatni, és taxi sem kell. Itt lakom a közelben. Szép lassan hazaballagok, nem lesz semmi gond – nyugtatta meg a kismama az ijedt pincért.
– Majd mi hazakísérjük a hölgyet. Úgyis lassan mentünk volna – felelte Gréti.
– Ugyan, miattam nem kell abbahagyni a tereferélést. Tényleg jól vagyok!
– Nem, nem! Szó sem lehet róla! – mondta mosolyogva Lilla. – A fagyit már betoltuk, fizetünk és mehetünk is. Szívesen tesszük, ne aggódjon! Időnk, mint a tenger!

Azzal karon fogták a várandós kismamát, és elindultak.