Hazugság hálójában 4/4.

Hamarosan megérkeztek a házhoz, ahol Zsuzska lakott. Útközben beszélgettek, a lányok megtudták, hogy a szülésig még legalább három hét van, és hogy a férje mostanában túlságosan feszült, ingerlékeny, figyelmetlen. Zsuzskából csak úgy dőlt a szó. Az asszony elmesélte, hogy nehezen viseli az időjárás szeszélyeit, sokat fekszik, nem jár el sehova. Szóval, leginkább unatkozik.

– Most is otthon ülnék, ha a férjem gondoskodott volna fagyiról. De nem! Elfelejtette, olyan szétszórt, olyan furcsa mostanában.
– Biztos izgul, vagy tart attól a naptól, amikor majd bejelenti neki, hogy itt az idő, indulni kell. Tipikus férfi mentalitás – jegyezte meg Gréti.
– Hát, nem tudom – mondta Zsuzska. – Meg is érkeztünk.
Belépve a lakásba enyhe festékszagot lehetett érezni. Szép, rendezett otthon volt.
– Most festi a férjem a gyerekszobát – mentegetőzött Zsuzska. – Ma még egyszer lekeni, és kész is! Kukkantsanak be!
– Klassz ez a babakék! – lelkendezett Lilla. – Szóval kisfiú érkezik. Hogy fogják hívni?
– Úgy, mint a férjemet, Ferenc – válaszolta Zsuzska.
– Jé, az én barátom is Ferenc! – nevette el magát Lilla. – Micsoda véletlen! Manapság nem gyakori név. A szülők inkább a mai trendnek megfelelő utóneveket választanak.
– Kedves Zsuzska, irány az ágy! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Gréti.
– A nappaliban szoktam napközben pihenni. Jöjjenek beljebb! A fagyit, amit hoztam, mivel a szédülés miatt cukiban nem tudtam megenni, az most jólesne! Máris lefekszem, csak hozok kanalat.
– Nem, nem! Szó sem lehet róla! Majd én! Megtalálom a konyhát és a kanalakat – mosolygott Gréti. – Kedves kismama, irány az ágy!

Azzal már ki is sietett a konyhába. Lilla leült, Zsuzska pedig elhelyezkedett a kanapén.
– Meséljen, persze, csak ha van kedve, a barátjáról! – kérte Zsuzska a lányt.
– Hát, az én Fercsim is kicsit ideges típus és szétszórt. Gyakran keresik telefonon, mert nagyon fontos pozícióban van. Ez engem azért zavar, mert nem tudunk teljesen kikapcsolódni. A telefonálások után meg nagyon ingerült. Ennek ellenére azért sokat kirándulunk, nevetünk. Nagyon szeretjük egymást. Az ő lakását is pont most festik, és panaszkodik a szakemberekre, mert elhúzódik a felújítás. Milyen jó, hogy az ön férje ilyen ügyes! Mennyi pénzt, időt, idegességet lehet így megspórolni!
– Igen. De azért türelmetlenség, mint említettem, az van. Ő is fontos pozícióban dolgozik. Mostanában gyakran el kell mennie munkaügyben, és csak késő este jön haza. Mit sem törődnek a munkahelyén azzal, hogy várandós a felesége. Kimerült szegény. Én meg itthon unatkozom – panaszkodott Zsuzska.

Gréti beperdült a kanállal. Zsuzska jóízűen kanalazta a jeges finomságot.
– Ő a férje? – kapott le egy képet a könyvespolcról. – Nagyon jóképű!
– Igen – válaszolta Zsuzska. – Ugye milyen csinos? Nagy nőcsábász volt, mielőtt elvett, mára azonban megváltozott.
Gréti átnyújtotta barátnőjének a képet. Lilla, amikor megpillantotta a fotón lévő férfit, elsápadt.
– Ő Ferenc? Ő a férje? – nyögte halkan.
– Igen, igen. Jaj, kislány rosszul van? Kedves Gréti, gyorsan hozzon neki a konyhából egy pohár vizet, mert mindjárt elájul! Mondtam, hogy ez a bolondos időjárás mindenkit kikészít!
Lilla nagyot kortyolt a hideg vízből.
– Na, jobban vagy? – kérdezte aggódva barátnője.
– Csak nem terhes? – kérdezte Zsuzska. – Már bocsánat, ha túl bizalmas ez a kérdés! Az első hónapokban fellépnek ilyen tünetek.
– Nem, nem vagyok terhes, és jobban vagyok. De most már tényleg mennünk kell. Nem zavarunk tovább.
– Nem kell kikísérni, maradjon csak, majd behúzzuk az ajtót – mondta Gréti.
– Köszönöm a segítséget! Maga meg kislány, pihenjen egy kicsit! Majd a barátja biztos szívesen ápolja. Viszlát!

A lányok kiléptek az ajtón, akkor jött fel a lépcsőn Ferenc. Lilla megtántorodott, Grétibe kapaszkodott. Ferenc elképedve nézett Lillára.
– Nálunk voltál? – kérdezte ijedten a férfi Lillától.
– Á, Ferenc, megismerem ám! Láttuk a képen. Hazakísértük a feleségét, mert rosszul lett a cukiban – hadarta Gréti, és észre sem vette, hogy a kérdés nem neki szól.
Aztán leesett neki a tantusz, amikor Lilla rátámaszkodott, az arca olyan volt, mint a frissen meszelt fal.
– Úr isten! Maga Fercsi? Maga Ferenc, maga Zsuzska férje? – döbbent meg Gréti. – Szemétláda! Gerinctelen disznó!
– Kérem, ne kiabáljon! Meghallja a feleségem – kérte a lányt Feri.
– Még hogy halkabban, maga mocsok! Bár, őt nagyon sajnálom, hogy ilyen aljas férfival áldotta meg az ég! Miért nem mondasz már valamit, ennek a tetűnek? Szólalj már meg! – nézett barátnőjére Gréti.
– Hagyj magunkra, kérlek! – suttogta alig halhatóan Lilla.
Gréti grimaszt vágott, lefelé mentében jól meglökte Ferencet.
– Disznó! – vetette oda a férfinek. – Szívem szerint elárulnám a feleségének, hogy milyen undorító alak a férje. Csak azért nem teszem, mert így is van elég baja. De, ha akarod Lilla, akkor visszamehetünk…
Lilla megrázta a fejét. Gréti lesietett a lépcsőn. Lilla szomorúan nézett Ferencre.
– Miért? Miért tetted ez velem? Miért szédítettél?
– Én csak… én tényleg jól éreztem magam veled. Jó volt kiszabadulni itthonról, a munkából. A hajtásból, a gondokból.
– Szóval, csak egy gondűző nőcske voltam, aki feledtette veled a hétköznapok nehézségeit. Egy naiv, szerelmes lány, aki elhitte minden szavad! Még jó, hogy nem feküdtem le veled! Festegess csak otthon! És tudod mit? Légy megértő a feleségeddel, mert nagyon szeret téged, és a te gyermekedet hordja a szíve alatt! És még valami. Soha, érted, soha ne hazudj szerelmet!

Azzal hátat fordított, és könnyeit nyelve elindult lefelé a lépcsőn.