Amikkel áltatom magam és a környezetem.
Szeretek füvet nyírni.
Már nem. Kétévente egyszer belefér, de négy-öt naponta már nem olyan jó móka. Különösen, ha mindenféle trükkös helyeken is kanyarogni kell, szegélyezni és a végén átgereblyézni. A levágott fű a kiserdőben való szétterítésénél pedig résen lenni, nehogy jöjjön a mezőőr és megbüntessen súlyos környezetrongálásért és a zöldhulladékot gyűjtő érdekcsoportok megkárosításáért.
Mentség: más sem szeret.
Szeretek havat lapátolni.
Feltéve, ha nem mínusz húsz fokban kell, nem két órán keresztül és nem hajnali hatkor. Vagy akkor, mikor épp más, érdekesebb dolgom van.
Mentség: lapátolja el, aki odadobta.
Segítek a takarításban.
Amennyiben ez nem tartalmaz porszívózást, mert annak irtózom a hangjától. Valamint felmosást sem, mert sosem értettem, hogy félkoszos vízzel végigkenni a követ, az mire jó. Függönyleszedés sem kell, az már nagytakarítás, ami egész más kategória. Ráadásul rájöttem, ha leszedni kell, akkor visszarakni is, ami jóval hosszabb feladat.
Mentség: lelombozó, hogy folyton újra kell kezdeni.
Jövő hónaptól elmegyek konditerembe vagy többet biciklizem.
Úgyis tudom, hogy épp valami munkám lesz, ami sajnos keresztülhúzza ezt.
Mentség: síelés az jöhet!
Szeretem a közös ebédeket és összejövéseket a rokonsággal.
Csak épp ne haladja meg az évi négyet-ötöt, ne legyen három napon egymás után és egyenként ne tartson három-négy óránál tovább. Különben pszichoszomatikus tüneteim támadnak, kiállhatatlan leszek, enyhébb esetben megölök pár embert.
Mentség: van rokonságotok?
Holnap megcsinálom a hetek óta húzott restanciámat.
Vagy megvárom, míg okafogyottá válik. Netán akkor fogok neki, amikor pompás mentség egy még inkább nemszeretem teendő alól való kibújásra.
Mentség: férfi vagyok.
Besegítek a konyhában.
Az első egy-két alkalom után automatikus a felmentés.
Mentség: a jó szándék a lényeg. Meg az, hogy ehető legyen a végeredmény.
Utánatöltöm a sót a mosogatógépben és kipucolom a mosógép szűrőjét.
Ez a világegyetem egyik nagy titka. Mindig mindenkinél akadnak dolgok, amik valami fekete lyukba hullanak. A legjobb szándék ellenére sem a rövid-, sem a hosszútávú memóriában nem rögzülnek. Ha le van írva, akkor pont ott nem fogott a toll vagy leesik a padlóra a cetli és megrágja a nyuszi.
Mentség: a mindenség törvényeivel ugyan ki tudna szembeszállni?
Időre végzek.
Vagy nem. Annyi minden történik folyton.
Mentség: Annyi minden történik folyton.
Amit fontos dolgot megígérek, azt meg is teszem.
Tehát nagyon vigyázok, mit ígérek meg. Lehetőleg semmit sem biztosra.
Mentség: fő az őszinteség!
3 hozzászólás
Az őszinte ember bevallja a hazugságait. Avagy mondj igazat, úgysem hiszik el. 🙂
Kedves Rangifer,
ez ismét tetszett!
Ylen
Jó, ha valaki bevallja, mitől irtózik, akkor a környezete – ha szerencséje van – többé nem bízza meg azokkal. A mentségek pedig – szerintem csupán hazugságok. Igazam van? Hadd fűzzek én is szót hozzá. Bármilyen furcsa, de én nagyon szerettem pl. havat lapátolni. Minden télen alig vártam, hogy leessen a hó, alig bírtam kinyitni a garázsajtót, olyan magas volt a hóréteg a garázssor előtt, előszedtem a munkaeszközöket, és hozzákezdtem. Persze, nem sokat ért a munkám, mert a jobb- és a bal oldal felőli szomszédaim nem szerettek havat lapátolni… Ma már nincs gondom rá, mert megfájdult a lábam, s ezért le kellett mondanom róla, hogy gépkocsit vezessek, s emeleten nem kell havat lapátolni, mert a lakásoknál fedél van a bejáratnál.
Ötletes a befejezés. Nem kell sok mindent ígérgetni, s akkor nincs mit tenni.
Érdekes írás, szép az őszinteség, élvezettel olvastam
szeretettel: Kata
A kegyes hazugságok, mindenkiben léteznek. Tetszik, hogy mindenhová odaírod, "Mentség" 🙂
Kell az a lelkiismeretnek :)) Egyébként jó!
Szeretettel:Selanne