Idén jó termésre számítok. Habár a növények közül néhányan nem gaztalanok és panaszkodnak a dehidratáció miatt. Már vagy két éve nem volt normális termés. A legyeket, lepkéket száműztem, a seregélyektől megvontam a leszállási engedélyt. A legtöbb növénykémnek és virágomnak első fokú szóbeli figyelmeztetést osztottam ki, mivel erősen túlzásba viszik az italozást. És közel engednek magukhoz olyan nem kívánatos egyedeket, akik rossz irányba terelik a fejlődésüket. Tudtukra adtam, hogy a gaznövény ugyanolyan, mint a gazember. A lelkükre kötöttem, hogy a pajorokkal, lárvákkal történő egyesülést ellenzem és méltóságon alulinak tartom. A megbeszélésen nem vetettek fel semmiféle kifogást az elvárásaimmal szemben. Megígérték, hogy nem engednek közel magukhoz gaz dolgokat és a tavalyi évhez képest nagymértékben nőni fog a termelékenység. Habár a saláta levelei eléggé kókadtnak tűntek, a sóska pedig engedély nélkül magszárat növesztett, amiért rosszallásomat fejeztem ki. Ennek ellenére jó hangulatban váltunk el. Megállapodtunk továbbá, hogy senki nem hagyja el a helyét az engedélyem nélkül. 🙃
Mindenki maradt. Én viszont elégedetten távoztam.
2 hozzászólás
Kedves Yoco!:)
Köszönöm a nevettetést….brilliáns humoreszked felszabaditó hatású, minőségi alkotás….minden cseppje derű.
Remélem tőlem soha nem vonod meg a leszállási engedélyt az irásaidhoz.:)
Köszönöm az üditő élményt.:)
Szeretettel és mély elismeréssel:
M.
Kedves Yoco!
“Tudtukra adtam, hogy a gaznövény ugyanolyan, mint a gazember.” Remek megállapítás. Én hajdanán – jó pár évtizeddel ezelőtt – az vallottam, hogy: “dőre dolog gazt ültetni, mivel tudvalevő, hogy az magától is megterem.” Nem védettem le, de szerény véleményem szerint én is rátapintottam a lényegre.
Szeretettel: Rita 🙂